Ki segíti az önkéntes segítőt?

Az önkéntes segítők lelki egészségének megőrzése nagyon aktuális kérdés egy hónappal az orosz-ukrán háború kitörését követően. Miközben a professzionális segítő szakmákban van képzés arra vonatkozóan, hogy az egyén hogyan őrizze meg mentális egészségét, amikor szenvedést lát, az önkéntesek nem részesülnek ilyesmiben.

HÁBORÚ-KRÍZIS-TRAUMA

A háború egy kollektív trauma, amiben mindenkinek megvannak az egyéni traumái is. Ez egy olyan esemény, amely során az emberek alapvető biztonságérzete kérdőjeleződik meg és nincs is rá megoldókészletük, mivel még nem találkoztak ilyesmivel. Menekültek milliói hagyják el otthonukat és próbálnak átmeneti biztonságot találni a környező országokban. Maguk mögött hagyják egész addigi életüket, egzisztenciájukat, sokan a családtagjaikat, szüleiket, férjüket, 18 év feletti fiukat. Az idősek nehezen mozdulnak már ki a megszokottból, akkor is, ha az életük van veszélyben, a 18-60 év közötti férfiak pedig hadkötelezettek Ukrajnában. Így leginkább nők érkeznek gyerekekkel, elcsigázottan, szomorúan, kétségbeesetten. Sokszor olyan lélektani krízisben vannak, hogy az alapvető dolgokra sem képesek, pl. megtalálni egy információs pultot vagy eljutni egyik helyről a másikra, mert egyszerűen le vannak fagyva. A krízis egy olyan pszichológiai értelemben vett válsághelyzet, amit az ember a szokásos megoldókészletével sem megoldani sem elkerülni nem képes. Ez egy beszűkült tudatállapot, amiből nehéz kimozdulni. Jellemző a menekülteknél a PTSD-s tünetek megléte is, emlékbetörések, szorongás, fokozott készenléti állapot. Bűntudatuk van azok miatt, akiket ott hagytak Ukrajnában és sajnos az is gyakori, hogy a harcok során elhunyt szeretteiket gyászolják. Sokszor van szükségük pszichológiai segítségre.

SEGÍTŐK - MÁSODLAGOS TRAUMATIZÁCIÓ - KIÉGÉS

A háború kitörésének első napjától bámulatos összefogásnak lehetünk tanúi Magyarországon. Segítő szervezetek és magánszemélyek fogtak össze a – sokszor rossz lelkiállapotban lévő - menekültek ellátására, szállítására, befogadására. Ezek a segítők teljes élettörténeteknek, családok szétszakadásának, félelemnek, szorongásnak, traumatizáltságnak a tanúi. Ez természetesen nagyon mélyen megérint minden empatikus embert, ezért sokszor nehéz elválasztani a saját életünktől, főleg, ha ezek az emberek egy élettérben élnek velünk. Ezt hívjuk másodlagos traumatizációnak.

A befogadóknál nehézséget jelentenek még az együttélésből adódó konfliktushelyzetek is. Itt jellemzően az van a háttérben, hogy amikor megérkezik a menekült, nem egyből a határok és a szabályok kijelölése jut eszünkbe. Aztán ha hosszabb ideig marad, előfordulhatnak súrlódások, mint ahogy egy átlagos családban is, ahol nincsenek idegenek. Gyakori az is, amikor fáradtságot nem ismerve segít valaki, nem eszik, nem alszik, elhanyagolja a munkáját, a menekültek ügyeit intézi folyamatosan. Fontos ezt idejében észrevenni, mert hamar kimerüléshez, kiégéshez vezethet. Miután túl vannak az első néhány nehéz napon, vonjuk be őket a kisebb feladatokba, házimunkákba. Ez a befogadott személyekre is jó hatással van, hiszen hasznosnak érzik magukat ezáltal. Segít kimozdulni a krízisből, ha támogatjuk őket a saját ügyeik intézésében és saját döntéseik meghozatalában ahelyett, hogy helyettük döntenénk vagy intéznénk mindent.

A LELKI EGÉSZSÉG VÉDELME

A segítő csak akkor tud jól segíteni, ha lelkileg egészséges, ezért mindenekelőtt a saját mentális egészségét kell megóvnia. Ezért mindenképpen fontos és a határaink megtartásához kapcsolódik, hogy amennyire tudjuk, akkor is próbáljuk a megszokott módon élni a mindennapjainkat, ha menekülteket fogadtunk be. A mi rituáléink az ő biztonságérzetüket is növelik, amit teljesen elveszítettek azáltal, hogy otthagyták az egész életüket. A munka és a segítés mellett fordítsunk elegendő időt az egészséges táplálkozásra, a testmozgásra, kikapcsolódásra, családunkra és megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra.

Amennyiben viszont azt érezzük, hogy a háborúval, menekültekkel kapcsolatos gondolatok, szorongások annyira elárasztanak bennünket, hogy a mindennapi életünket negatívan befolyásolják, időben és bátran kérjünk segítséget.

                                                                             Füredi Éva mentálhigiénés szakember