Kérdések nélkül nincsen válasz sem - a "nem vagyok jól" élmény világos oldala

A kétség, szomorúság, fájdalom, harag, szorongás mind-mind egyértelműen negatív részei az emberi életnek - legalábbis elsőre ezt gondolhatnánk. A következő néhány bekezdésben ezt igyekszem cáfolni, tulajdonképpen a "nem vagyok jól" élmény potenciális jelentéséről és lehetőségtartalmáról lesz szó.

Az egyszerűség kedvéért gondoljunk B. történetére (mielőtt bárki félreértené, nem egy konkrét esetről írok, ez inkább egy szemléltető összeollózás). B. egy olyan nővel kezdett párkapcsolatot, akibe nem volt szerelmes. Egy rendes nőnek írta le az üléseken, és látszólag időről-időre rácsodálkozott, hogy miért érzi magát olyan vacakul egy rendes, törődő társ mellett. Miért frusztrált, miért érez valami diffúz rosszat önmagában, amikor pl. közeledni próbál a másik. (Megvan az oka persze, hogy B. miért marad viszonylag huzamosabb ideig mégiscsak egy ilyen kapcsolatban, de ez most nem tartozik a témánkhoz.)

Szóval ez az alaphelyzet: B. egy olyan nővel van együtt, akibe soha sem volt szerelmes. És játsszunk el azzal a gondolattal ezen a ponton egy kicsit, mi volna egy olyan világban, amiben ez az alaphelyzet nem váltja ki B.-ből a taszító, frusztráló érzéseket. Nekem az a fantáziám, hogy ez inkább volna szürke és unalmas, mintsem boldog világ. 

Méghozzá azért, mert B. megélt negatív érzéseit tulajdonképpen értelmezhetjük úgy, mint egy belső vágyat az őszinte és jó érzésekre. És attól hogy ez a vágy megszűnik, attól még nem lesz szerelmes B. az említett rendes nőbe. Nem a hiány, csak a hiány által keletkezett fájdalom és frusztráció szűnne meg az előbb elképzelt világban. 

És ha most a mi (negatív érzésekkel átitatott) valóságunkhoz tekintünk vissza, valami ilyesmi rajzolódik ki számunkra: B. előtt az a válaszút áll konstans, hogy hozzászokik a hiányhoz (mondjuk valamiféle biztonságélményért cserébe), vagy kilép a kapcsolatból, és ezáltal szembe kerül más félelmeivel, ám esélyt is ad magának egy őszinte kapcsolódás megtalálására (melyben szintén ott lesz az említett biztonságélmény). Tulajdonképpen az történik, hogy B. önazonosságra és őszinteségre vágyó része a párkapcsolatot érintő negatív érzésekkel foglal állást a dilemmát illetően. Vagy azt is mondhatnánk, hogy ezen rossz érzések hangján igyekszik feltenni egyáltalán a kérdést.

Remélem B. esete túlmutat önmagán, és más helyzetekre is képes valamilyen érvényes jelentéssel bírni.