,,Itt van az ŐSZ, itt van újra…”

Az ősz régen, falun a betakarítás időszaka volt. Az emberek összesgyűjtötték, betakarították a termést. Olyankor látszott, kézzel foghatóvá vált (szakemberként így mondanám: tudatosult bennük), hogy mit hozott a nyár, mi termett, miért volt érdemes dolgozniuk a tavasz, majd a forró nyár folyamán. A szüret is az ősz szerves része volt, melyet a sokak által kedvelt szüreti bálok kísértek (ezen mulatságok a társaság és a közösen, jó hangulatban eltöltött idő miatt bírtak kiemelkedő jelentőséggel).

Mára ezek a vidéki, népi szokások és hagyományok kikoptak az életünkből. Ugyanakkor számos középkorú vagy idős(ebb) -gyermekkorában még vidéken felnőtt- embertől hallom, hogy ezek az évszakhoz kötődő szokások nagyon is hiányoznak nekik (és miközben ezt elmondják, nosztalgiával gondolnak vissza gyermekkoruk éveire). Az embernek valóban szüksége van a rituálékra, van benne egy természetes igény a rituálék iránt (olyanok ezek mint egyfajta fogodzók, kijelölik valaminek a kezdetét és végét, adnak egyfajta keretet és ezáltal biztonságot, biztonságérzetet, komoly jelzésértékük és jelentésük van).

Dr. Csernus Imre Egy életed van c. könyvében (mely egyfajta kaledáriumnak is tekinthető) hónapról hónapra halad végig az éven. Leírja, hogy hogyan változik minden egyes hónapban a természet (és ír az adott hónapra jellemző korábbi népszokásokról is). Csernus maga is nagyon természetkedvelő és természetközeli életet élő ember. Szeretem az említett könyvét olvasni és a benne szereplő természetközeli szemlélete is nagyon közel áll hozzám.

Bár ma a legtöbb ember városban él (amivel alapvetően nincs is gond, hiszen oda köti munkája vagy tanulmányai), érdemes időről időre -különösen az ilyen szép, színes évszakban, mint amilyen az ősz- kiszakadni a mindennapokból és több időt tölteni a természetben. A mai modern ember már nagy valószínűséggel nem fog betakarításba, szüretelésbe kezdeni sem egy átlagos hétköznap délután, sem hétvégén (nem is lenne mit, hol), de mindenképp érdemes lenne arra törekedjen, hogy többet legyen a természetben és jobban rácsodálkozzon annak szépségeire! Nem kell nagy dolgokra gondolni, lehet ez egy egyszerű séta során a parkban, erdőben, mezőn, stb. Olyankor remek alkalma nyílik a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét gyakorlására is, amikor tudatosan a jelenre fókuszálva megfigyeli az őt körbevevő természetet, a színeket, amiket lát, a hangokat, amiket hall, pásztázza a levegő hőmérsékletét, azaz jelen van.

A életünkben aktuálisan jelen lévő dolgok tudatosítására is remek lehetőséget biztosít az öszi időszak. Megállhatunk, elcsendesedhetünk, végiggondolhatjuk, hol tartunk most, és milyen irányba halad az életünk. Egyfajta számadás is lehet.

Ősszel a természetben -viszonylag rövid időn belül- gyors változások zajlanak. Ez elgondolkodtathat, mi hogyan állunk a változáshoz, mennyire tudjuk elfogadni a változásokat. Ugyanez előhozza az elmúlás témáját is (és a november 1-jei halottak napja különösen emlékeztet rá, szembesít vele) – mi hogyan állunk az elmúláshoz?...

Az ősz emlékeztet arra is, hogy lelki-érzelmi életünkkel is foglalkoznunk kell. Különösen felhívja erre a figyelmet az őszi időszakban aktuális, október 10-re eső Lelki Egészség Napja. Nagyon örvendetesnek tartom, hogy egy külön világnap (!) van a lelki egészségnek szentelve – hangsúlyozva annak fontosságát!