Ismerem én magam!

Még a pszichológiát tisztes távolból elkerülők is belebotolhattak az önismeret kifejezésbe. Ismerem én magam jól – jöhetne a válasz… Hiszen tudom mit szeretek, mit akarok… Az önismeret azonban ennél jóval több. 

Mert valóban van olyan részünk, amelyet ismerünk, ám vannak rejtett-, vak- és ismeretlen és területeink is. A rejtett területeinket mások nem ismerik, a vakterületeinket mások látják, mi magunk azonban nem – például, ha másoktól olyan visszajelzést kapunk, hogy túlaggódjuk a dolgokat, ám mi nem is értjük, miből szűrték ezt le. Az ismeretlen terület pedig sem számunkra sem másoknak nem láthatóak – ám hatással vannak a mindennapjainkra. Ilyenek pl. a családi mintázatok, amelyek beépültek a szokásainkba - hogy miről beszélünk, miről nem, a kenőmájas alá alávajazunk-e vagy sem.... Vagy a gyerekkori traumák, amelyeket elástunk magunkban jó mélyen. Ám amit elástunk, ahhoz, hogy lenn tudjuk tartani a mélyben, rengeteg energiára van szükségünk. Ráadásul hiába igyekszünk, ezek a dolgok néha elő-elő törnek, például álmok formájában...

Nem véletlen, hogy rengeteg csoport, kurzus és könyv is foglalkozik ezzel az önismeret témájával. Merthogy az önismeret lényege, hogy megértsem, miért és miért pont úgy reagálok bizonyos helyzetekben? Melyek azok a témák, szituációk, amelyektől kiborulok? Miért hozza rám a frászt egy bizonyos típusú ember? Másokhoz meg miért vonzódom annyira… Megannyi, a mindennapi működésünket befolyásoló kérdés.

Az önismereti út hosszú és nem is könnyű. Ebben tud egy pszichológus segíteni: elkísérni az úton, támpontokat adni, új szempontokat behozni, és megtartani, ha olyasvalami bukkan fel a múltból, amely fájdalmas, megrázó…Ha tisztában vagyok a saját működésemmel, sokkal kényelmesebb lesz életem, hiszen tudatában leszek a mozgatórugóimnak és tudatosan el tudom kerülni, hogy a korábban kiborító helyzetek kiborítsanak.