Idén tényleg sikerülhet!

Ha Ön is szokott újévi fogadalmat tenni, bizonyára ismerős az ezzel járó teljesítményszorongás is, nem beszélve a nagy lendületről, amivel az elején beleveti magát a fogadalom megvalósításába. A legtöbben itt buknak el: túl sokat akarnak egyszerre beletenni, az elején, amíg még tart a lendület… Persze hamar kiégnek, mert a tempót, amit diktálnak maguknak, nem lehet hosszú távon bírni, és pont ez a célja a kudarckerülő embernek: kifogásokat gyártani, hogy miért nem megy. Persze nem tudatosan, azonban ekkor jön a kifogás: „én megpróbáltam”, „megtettem mindent”, „gyenge vagyok”, „ilyen a genetikám” stb… Pedig talán épp az a gond, hogy túl sok mindent megtett, mindent alárendelt a céljának az illető, olyannyira, hogy elviselhetetlen mértékűvé vált a változás, ezért most visszavágyik a régi, kényelmes, megszokott élethez. Ezt a magatartást a pszichológiában kudarckerülő magatartásnak nevezik: amikor valaki túl magas mércét állít maga elé, s amikor azt nem sikerül megugrani, feltett kézzel kihátrál a dologból, abban a biztos tudatban, hogy ő megpróbálta, mindent megtett a siker elérése érdekében.

A megoldást a sikerorientált magatartásforma elsajátítása jelentheti: tűzzünk ki reális, kis lépésekben megvalósítható célt, amely éppen csak egy kicsit haladja meg a komfortzónánkat, de amelyet kis erőfeszítéssel biztosan sikerre vihetünk. Lehet, hogy nem annyira motiváló a cél apró lépésekben történő elérése, de csak így érhetünk el tartós, ÉLHETŐ változást. És nincs is motiválóbb, mint amikor így zárjuk az évet:

Idén lefogytam. Idén boldog voltam. Idén takarékosan bántam a pénzemmel. Idén élveztem a munkámat. Idén többet olvastam. Idén leszoktam a dohányzásról. Idén lefutottam a maratont…

www.pszichologiai-tanacsadas.hu