Hosszú távú párkapcsolat?

Párkapcsolati nehézségek sokszor akkor alakulnak ki, amikor nem figyelünk eléggé arra, hogy a partnerünk mit érez, vagy gondol egy fontosnak tartott, a kapcsolatunkat érintő kérdésről. Sajnos ilyenkor hajlamosak vagyunk a saját nézőpontunkba beleragadni és nem tudunk, vagy nem akarunk a társunk szempontjába áthelyezkedni. Eltökéljük, vagy elhatározzuk magunkban, hogy igazunk van, a társunk pedig helytelenül látja, vagy érzi(!) a szituációt és az érzéseinket tényként kommunikáljuk, miközben teljesen süketté válunk a partnerünk gondolataira és érzéseire. El vagyunk tökélve arra, hogy a saját aspektusunkat kommunikáljuk. Ha olyanok vagyunk, mint a legtöbb ember, akkor jó eséllyel beszéltünk már jónéhány alkalommal a párunkkal oly módon, amivel nagyobb eséllyel okoztunk neki és a kapcsolatunknak sérülést. Nézzünk meg ebből néhányat:

Gondolatolvasás

Ezt a fajta torzítást szinte százszor meg százszor csináljuk naponta. Olyan történeteket költünk a fejünkben, amelyekre semmi bizonyítékunk nincsen. Következtetésekre jutunk arról, hogy a társunk mit gondol anélkül, hogy ezt valóban ellenőriznénk. Valami hasonlót mondunk például a partnerünknek: „Most valószínűleg azt gondolod, hogy felelőtlen vagyok, csak azért, mert elvesztettem a mobilomat!” Állításként fogalmazunk meg olyat, ami jó eséllyel csak a mi fantáziánkban létezik.

Érzelmek olvasása

Nagyon sokszor előfordul velünk, hogy úgy jutunk egy következetésre a párunk érzéseivel kapcsolatban, hogy meg sem kérdeztük őt. Például mondhatjuk/gondolhatjuk ezt: „Most biztos dühös, mert elkéstem.” Ahhoz, hogy elkerüljük ezt a csapdát, egyszerűen csak kérdezzük meg, hogy mi lehet vajon a másikban? „Mérges vagy, amiatt, hogy elkéstem?”

"Te" kommunikáció helyett "én" kommunikáció

Nagyon gyakran előfordul, hogy a párunkat negatív tulajdonságokkal ruházzuk fel: „Önző vagy és csak magadra gondolsz!” Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, lépjünk vissza és próbáljunk meg egyes szám első személyben nyilatkozni. Próbáljunk meg a „Te üzenetek” helyett „Én üzenetekben” gondolkodni. Például: „Kényelmetlenül érzem magam abban, ahogy most beszélgetünk. Kell egy kis idő nekem ahhoz, hogy megnyugodjak és akkor beszéljünk.”. Ha a saját érzéseinkre és gondolatainkra reflektálunk (Én üzenet) ahelyett, hogy a másikra mutogatunk, akkor az megnyithat egy kaput ahhoz, hogy a feszültség oldódjon és segíthet egy nyíltabb kommunikációban.

Másik leszólása

Az is gyakran előfordul, hogy a párunk szokásait és viselkedését kritizáljuk: „Mindig otthagyod a koszos edényeket a mosogatóban ahelyett, hogy egyből a mosogatógépbe tennéd!" Ennek egy alternatívája a következőképpen néz ki: „Amikor ezt teszed, akkor én azt érzem, hogy…” Kommunikáljuk tehát azt, hogy egy-egy cselekedet milyen érzéseket vált ki belőlünk. „Amikor a mosatlan edényt a mosogatóba teszed, akkor nem érzem azt a figyelmet, amit tőled egyébként szoktam kapni.”

Utasítások

Nagyon gyakori pároknál, hogy megmondják egymásnak, hogy mit tegyen és mit ne tegyen a másik. Ilyen és ehhez hasonlókat mondunk: "Ne tedd ezt, vagy ne tedd azt, mert rosszat tesz neked." Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, fogalmazzuk máshogy egy kicsit a mondanivalónkat: "Aggódom az egészségedért. Sütve, vagy főzve szeretnéd a vacsorádat?"

Mit tehetünk?

Van választásunk és lehetőségünk, hogy csökkentsük a párkapcsolati konfliktusaink számát és intenzitását, ha elkerüljük a fentebbi kommunikációs csapdákat, a párunk és a köztünk lévő határokat betartjuk, nem "próbálgatjuk" azokat és észben tartjuk azt, hogy hogyan fogadjuk és adjuk az információkat (mind az érzelmit, mind a gondolatit).

Több kutatás is kimutatta már, hogy a kedvesség és a nagyvonalúság az egyik legjobb kötőanyag egy kapcsolatban. Az empátiának is kiemelt szerepe van egy pár életében, hiszen ha megpróbálunk a partnerünk cipőjébe belebújni és időlegesen a saját magunk perspektíváját feladni, az sokkal-sokkal közelebb visz a partnerünk érzéseinek és gondolatainak a megértéséhez, ami viszont nagyban segíti azt, hogy minél kevesebb nehéz pillanatunk legyen a párkapcsolatunkban.