Honnan tudhatjuk, hogy a váláshoz vezető úton haladunk?

A tudomány szerint létezik 7 dolog, amely jelezheti a válás közeledtét.

Senki sem mondhatja 100 %-os bizonyosággal, hogy egy pár a katasztrófa felé tart a kapcsolatuk szempontjából. 

Viszont a társadalomtudósok nagyon pontosan megjósolták, hogy nagy valószínűség szerint melyik kapcsolat bomlik fel. Ezeknek a pároknak vannak bizonyos közös vonásaik - a veszekedéseik során, abban, hogy hogyan írják le a saját kapcsolatukat, de az iskolai végzettségükben és a foglalkoztatási helyzetükben is.

Az alábbi 7 tényező, amelyek jól jelzik egy válás lehetőségét:

1. Házasodás tizenéves korban vagy 32 éves kortól

A legjobb időzítés a házassághoz az, amikor azt érezzük, hogy készen állunk arra, és ha találunk valakit, akiről úgy gondoljuk, hogy az egész életünket le tudjuk élni vele, akkor ne habozzunk. Ne erőltessünk, vagy ne halasszuk el azonban semmit - csak mert egy cikk éppen azt mondta.

Ugyanakkor a kutatások azt sugallják, hogy a tizenéves korukban házasodó pároknál, valamint a 30-as évek közepén vagy annál később házasodó pároknál magasabb a válás kockázata, mint a 20-as évek végén és a 30-as évek elején lévő pároknak. A kockázat különösen magas a tinédzser párok esetében.

Az eredmények Nicolas Wolfinger, az Utah-i Egyetem professzora által vezetett kutatásnak köszönhetőek. Wolfinger úgy találta, hogy 32 éves életkort követően a válás esélye minden évben mintegy 5 %-kal növekszik.

Ahogy Wolfinger egy blogbejegyzésében írta: “Úgy tűnik, hogy szinte mindenkinek a húszas éveik a legjobbak a megállapodásra.”

Más, 2015-ben az Economic Inquiry folyóiratban közzétett kutatás azt találta, hogy a válás esélye a heteroszexuális párok körében növekszik a házastársak életkori különbségeivel.

Megan garber erről így számolt be:

“A tanulmány megállapította, hogy egy pár éves korkülönbség 3 %-kal teszi valószínűbbé a válást (az azonos korú társaikhoz képest), egy öt éves különbség miatt 18 %-kal nagyobb valószínűséggel válnak szét és egy 10 éves különbség pedig 39 %-kal növeli a válás lehetőségét.

2. Férj, aki nem teljes munkaidőben dolgozik

Egy 2016-os Harvard  tanulmány, amelyet az American Sociological Review tette közzé, azt sugallja, hogy nem csupán a párok anyagi helyzete befolyásolja a házasság felbontását, hanem inkább a munkamegosztás.

Amikor a kutató, Alexander Killewald az 1975 után kezdődött heteroszexuális házasságokat vizsgálta, megtudta, hogy azoknak a pároknak, amelyeknél a férj nem dolgozott teljes munkaidőben, 3,3 %-os esélyük volt a válásra a következő évben, szemben a párok 2,5 százalékával, ahol a férj teljes munkaidőben dolgozott.

A feleségek foglalkoztatási státusza azonban nem befolyásolta nagymértékben a válás esélyeit.

A kutató arra a következtetésre jutott, hogy a férfi kenyérkereső sztereotípia még mindig nagyon él és hatással lehet a házassági stabilitásra.

3. Olyan személyek esetében, akik nem fejezték be a középiskolát

Nem tűnik egészen tisztességesnek, hogy azok a párok, akik több időt töltenek az iskolában, kevésbé valószínű, hogy elválnak. Azonban erre utal egy kutatás.

Az Amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal weboldalán található bejegyzés az Ifjúsági Nemzeti Longitudinális felmérés (1979) eredménye, ami a fiatal baby boom csoportjának házassági és válási mintáit vizsgálta. A bejegyzés szövege:

“A válással végződő házasság esélye alacsonyabb volt a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében: a középiskolát nem teljesítők házassága több mint a fele válással fejeződött be, szemben a főiskolai diplomások házasságainak körülbelül 30 százalékával.”

Ezt valószínű, ahhoz a tényhez tudjuk kötni, hogy az alacsonyabb iskolai végzettség alacsonyabb jövedelmet jósol - ami viszont egy stresszesebb élethez vezethet. Amint Eli Finkel pszichológus korábban elmondta a Business Insider-nek:

“Azt gondolom, hogy tényleg nehéz egy eredményes, boldog házasságot kötni, amikor az életkörülmények annyira stresszesek és nehezek az anyagi körülmények.”

4. A partner iránti megvetés

John Gottman, talán a párkapcsolatok egyik leghíresebb kutatópszichológusa a Washingtoni Egyetem oktatója és a Gottman Intézet alapítója bizonyos kapcsolattartási magatartásokat az “apokalipszis négy lovasának” nevezett. Ezek ijesztő nagy pontossággal jósolják meg a válást.

1. Megvetés: a partnerünket lenézzük (Gottman ezt a viselkedést egy kapcsolat halálos csókjának nevezi)

2. Kritika: egy viselkedésre tett minősítő kijelentés megváltoztatja a partnerünk karakterét

3. Védekezés: Tipikusan a "..de én csak..", vagy a "..nem úgy volt.." reakciók 

4. Elzárkózás: a beszélgetés blokkolása

5.  A kapcsolat elején túlságosan elsöprőek az érzelmek egymás iránt

Ha a pár nem hajlandó egymást átölelni, megcsókolni és a másik kezét fogni már a kapcsolat elején, akkor ez később problémát jelenthet. Ezzel együtt az is jól megjósolja, hogy a pár később nem lesz túlságosan sikeres, hogy túl sok affektust mutatnak már a kapcsolat elején.

Ted Huston pszichológus 168 párt követett 13 éven keresztül - esküvőik napjától kezdődően. Huston és csapata több interjút készített a párokkal a tanulmány során.

Egy  megállapítás az eredményül kapott cikkből, amelyet 2001-ben közzétettek az Interperszonális Kapcsolatok és Csoport Folyamatok folyóiratban:

“Új házasokként azok a párok, akik hét vagy annál több év után váltak el, különösen szeretetteljesek voltak, és mintegy egyharmadával több szeretetet mutatnak, mint azok a házastársak, akik tovább éltek házasságban."

Aviva Patz így foglalta össze ezt a Psychology Today-ben: “Azok a házastársak, akiknek a házassága a romantikus boldogságban kezdődik, különösen hajlamosak válásra, mert az ilyen intenzitást túl nehéz fenntartani. Elhisszük vagy sem, de a kevésbé “hollywoodi romantikával” induló házasságoknak általában ígéretesebb jövője van.”

6. Visszavonulás konfliktus közben

Amikor partnerünk megpróbál valami nehézségről beszélni velünk, bezárkózunk? Ha igen (vagy ha partnerünk bűnös ebben a viselkedésben), az nem egy jó jel.

Egy 2013. évi tanulmány, amelyet a Journal of Marriage and Family-ben publikáltak, megállapította, hogy a férfiak “visszavonulási” viselkedése magasabb válási arányt eredményez. Ez a következtetés a kutatók által végzett interjúkon alapul, amelyet körülbelül 350 Michigan-ben élő ifjú házaspárral készítettek.

Eközben egy, a Communication Monographs folyóiratban közzétett 2014. évi tanulmány azt sugallja, hogy a jegyben járó párok a “követelőzés / visszavonulás” mintájában - azaz az egyik partner nyomást gyakorol a másikra és cserébe hallgatást kap - kevésbé boldogok a kapcsolatukban.

A tanulmány vezető szerzője, Paul Schrodt a Texas Keresztény Egyetemen azt mondja, hogy ezt nehéz megmondani, mert a partnerek szerint a probléma okozója a másik fél. 

Meg kell vizsgálni, hogy az egyén viselkedése hogyan járul hozzá a kérdéshez, és különféle tiszteletreméltóbb konfliktuskezelési stratégiákat kell használni.

7. Negatív módon írjuk le a kapcsolatot

1992-ben Gottman és a Washingtoni egyetem más kutatói kidolgozták a “szóbeli történeti interjú” (narratív pszichológiai elemzés) elnevezésű eljárást, amelyben felkérték a párokat, hogy beszéljenek kapcsolataik különféle aspektusairól.

A beszélgetések elemzésével a kutatók képesek megjósolni, hogy mely párok indulnak a váláshoz vezető úton.

Az egyik tanulmány, amelyet 2000-ben publikáltak a Journal of Family Psychology-ban, Gottman és munkatársai 95 újonnan házasodó párt mutattak be a szóbeli történeti interjú során. Az eredmények azt mutatták, hogy a párok bizonyos mérési pontszáma előre jelezte a házasságuk erősségét vagy gyengeségét.

A következő faktorok voltak lényegesek:

1. egymás kedvelésének mértéke

2. “Mi” - készség: mennyire hangsúlyozzák a párok a párkapcsolatuk egységét

3. Megértésre való készség: mennyire próbálj a másik megérteni és megérezni, jogy a másik mit is próbál vele közölni

4. Negatív attitűdök a kapcsolatban

5. Csalódás a házasságban

6. Mennyire írja le a pár a házasságot kaotikusnak

Érdemes tehát a fentebbi 7 tényezőre figyelnünk a párkapcsolatunkban és ha valamelyiket tapasztaljuk a saját magunk, vagy a párunk oldaláról, akkor mindenképpen érdemes valahogyan a változásba, változtatásba belekezdeni.

via psypost