Holtomiglan holtodiglan?

Közeleg a házasság hete, aminek érdemes figyelmet szentelni. Manapság egyre kevesebb az olyan hosszantartó házasság, amit jól élnek meg a felek. Tudományosan bizonyított, hogy a stabil és kiegyensúlyozott párkapcsolat segíti az életbeli rugalmasságot, rezilienciát, és testi-lelki-és szellemi szinten egészségmegőrző hatása van. De miként is érhető el kiegyensúlyozott kapcsolat hosszútávon, amikor a házasság intézményének „divatja” a fogyasztói társadalomhoz hasonlóan működik, javítgatás helyett „vegyél” másikat, próbálj ki valami újat. Az a paradoxon, hogy míg követjük a trendet, mi belsőleg biztonságra és kiszámíthatóságra vágyunk, amit csak egy stabil kapcsolat adhat meg. Így kapcsolati szinten az iménti példával élve a ”javítgatás” a kapcsolat ápolását jelenti, mert hogy is várhatná el bárki is, hogy az jól működően megmaradjon magától, befektetés nélkül. A párkapcsolat fejlődési szakaszainak áttekintésével szeretnék bepillantást nyújtani a működést meghatározó dinamikába.  A párkapcsolatok fejlődési szakaszainak az elérése, majd meglépése minden esetben krízist jelent a pároknak, ezért azok hatékony meglépésére pár példával szeretnék támogatást nyújtani. 

A kapcsolat elején, a szimbiózis időszakában, még a hormonműködés is segítségükre van a pároknak, akik szinte egy emberként léteznek, minden figyelmükkel a másikra koncentrálva csakúgy, mint a csecsemő, aki saját anyjának szemén keresztül látja önmagát. Az ebben az időszakban megélt pozitív élmények mint erőforrások segíthetik majd a párokat későbbi szakaszaik során. Ezt követi a differenciáció időszaka, amikor kilépnek az addigi szimbiózisból, egységből és figyelmük ismét önmaguk irányába fordul, ami nézeteltéréseket vonhat maga után. Ez az első olyan időszak, ami próbára teszi a párokat, és ekkor jelennek meg mindkét félnél a hozott sémák is, ami alapján jól, vagy kevésbé jól kezelik a helyzeteket. Ekkor a tudatosság és elfogadás segíthet annak felismerésében és kialakításában, hogy valóban milyen párkapcsolati életet is szeretnének maguknak, ezzel lehetővé téve a hozott berögződésekből való kilépést és olyan viselkedéses minták megtanulását, ami segítheti az általunk kívánt életet. Ha sikerül túljutniuk ezen az időszakon, akkor jó eséllyel elköteleződnek egymás mellett és elkezdődik a kapcsolat egy újabb szakasza. A gyakorlás a külvilág felé fordulás, az önmegvalósítás időszaka, amikor a figyelmük legfőképp a munka, karrier, barátok felé fordul és a kapcsolat mint érzelmi biztonságot nyújtó háttér marad meg. Mivel ez a szakasz 20-30 évig is eltart kiemelten fontos a kapcsolat aktív ápolása azért, hogy ne fejlődjenek el egymás mellett és megmaradjanak egymásnak mint érzelmileg biztonság. Ebben segíthet a szeretet öt nyelve:

1. Értékes időt házaspárként kettesben tölteni, legfőképp akkor, ha az idő nagy részében már mint édesanya és édesapa működnek. Ide tartozik a randizás, kikapcsolódás, a mindkét fél által kedvelt programok rendszeres bépítése a hétköznapokba. A másik jó színben való feltüntetése olyan feladatokkal, amikben az megmutathatja önmagát, amiben ő jó. A szimbiózis időszakában összegyűjtött pozitív megélések, érzelmek felelevenítése, mint erőforrások.
2. Elismerő szavak használata a mindennapokban, amikor megköszönik egymásnak a dolgokat ahelyett, hogy azt természetesnek vennék. Apró dícséretek, támogató szavak, melyek a másiknak szeretet és törődést közvetítenek. Az én-üzenetek segítenek megfogalmazni a valós érzelmeket, igényeket és gondolatokat, elkerülve a másik hibáztatását, ezzel is megóvva a kapcsolatot sok felesleges feszültségtől.
3. A figyelem egy újabb kifejezése lehet az ajándékozás, „egy kis figyelmesség”, amiben a legfontosabb a másikra való ráhangolódás, hogy valóban olyant kapjon, ami számára értékes. 
4. A szívességek a tettek nyelvén szólítják meg a másikat szavak helyett, ami abban nyílvánulhat meg, hogy a másik fél által fontosnak tartott tevékenységekben segítjük őt.
5. Testi érintés egy másik módja a szeretet és törődés kimutatásának. Egy ölelés vagy megsimítás sokszor bezsédesebb lehet, mint a szavak. A szimbiózis időszaka leginkább erről szól, amiből tudatosan jó megtartani valamennyit. 

Mindenkinek más a szeretnyelve, de mivel az fejleszthető készség, így attól, hogy a felek ezeket nem hozzák magukkal a kapcsolatba még tudatosan megtanulhatóak és használatukkal a felek értékesnek és szeretettnek érezhetik magukat a kapcsolatban, így őrizve meg az érzelmi feltöltődés biztonságának érzését. 

Az életközép táján az újraközeledés szakaszban a párok figyelme újra aktívabban egymás felé fordul, több idő és figyelem jut a másikra.  Az érett párkapcsolatba jutott párok a bizalom és kiszámíthatóság által újra megélhetik a szimbiózis időszakát. 

Rendszeres tudatos ápolás nélkül semmi sem tartható fenn jó minőségben, így van ez a házassággal is. 

„Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”(Antoine de Saint-Exupéry, A kisherceg).