Előfordult már veled, hogy egy fontos döntés előtt nem a saját érzéseidre figyeltél, hanem azonnal felhívtad valamelyik szülődet vagy a párodat, mert nélküle képtelen voltál elhatározásra jutni? Vagy hogy egy nehezebb időszakban hirtelen azt érezted: fogalmad sincs, ki vagy te valójában, mik a te vágyaid, és merre is tart az életed?
Amikor a belső határok elmosódnak köztünk és a hozzánk közel állók között, gyakran az összeolvadtság séma (vagy éretlenség séma) áll a háttérben. Amikor ez a séma aktív bennünk, akkor előfordulhat, hogy túlzottan bevonódunk érzelmileg egy vagy több számunkra fontos személy (leggyakrabban a szüleink vagy a partnerünk) életébe, miközben a saját identitásunk és a felnőtt szociális fejlődésünk háttérbe szorul.
Milyen gyökerei lehetnek ennek a sémának?
A minták szinte mindig a gyerekkorba nyúlnak vissza. Olyan családi környezetben formálódhat ki ez a működés, ahol a szülők túlóvták a gyermeket, vagy a saját érzelmi szükségleteik kielégítésére használták fel őt. Ha a családban a függetlenedési kísérleteket szabotálták, vagy árulásnak, cserbenhagyásnak állították be, az idegrendszerünk megtanulta: csak akkor vagyunk biztonságban, és akkor vagyunk szerethetőek, ha összefonódunk a másikkal.
Kialakul egy mély, tudattalan hiedelem, miszerint a másik fél képtelen lenne boldogulni és örömteli életet élni a mi folyamatos jelenlétünk és támogatásunk nélkül, és fordítva: mi is teljesen elvesznénk a másik nélkül.
Hogyan jelenik meg a megküzdésben?
A mindennapokban háromféleképpen reagálhatunk erre a fojtogató közelségre:
- Önfeladás: A leggyakoribb működési mód. Felnőttként is mindent azonnal elmondasz a szüleidnek, minden apró döntést átbeszélsz velük, vagy teljesen a párodon keresztül éled az életed. A saját vágyaidat, véleményedet és szükségleteidet alárendeled a másikénak.
- Elkerülés: Ha a séma által kiváltott fojtogató érzés túl nehézzé válik, akkor lehet, hogy a teljes elzárkózást választod. Kerülöd a mély intimitást, és görcsösen független maradsz, nehogy bárki újra magába szippanthasson.
- Túlkompenzálás: Igyekszel a lázadás jegyében minden lehetséges módon az ellenkezőjévé válni annak a személynek, akivel a séma összeköt téged. Állandó ellenállásban vagy, de ez a folytonos dacosság még mindig a másik személyről szól, nem pedig a valódi önmagadról.
Milyen nehézségeket okoz ez a mindennapokban?
Ez a séma felnőttkorban jelentős belső árat követel. Bár a szoros kapcsolat látszólag biztonságot ad, a mélyben gyakran jelen van egy fojtogató, megsemmisítő érzés, a céltalanság és a bénító belső üresség. Amikor a másik nincs jelen, vagy nem ad irányt, megfeneklettnek érezheted az életedet, mert hiányzik a belső iránytűd: a saját érzéseid, a határaid és az identitásod.
A gyógyulás első lépése, ha felismered, hogy a valódi kapcsolódásnak és az őszinte szeretetnek nem kellene azzal járnia, hogy közben feladjuk a saját énünket. Pont erre van szükségünk ahhoz, hogy a kapcsolódást valódinak élhessük meg. Két ember akkor is tud mélyen kapcsolódni egymáshoz, ha nem olvadnak össze.
Fotó forrása: Photo by Liana S on Unsplash.
A blogbejegyzést Makovics Gábor (Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása