Hol a hiba? - néhány gondolat a változásról, változtatásról

Miért nem örülök annak, amim van, mondja például egy nő, és kifejti, hogy mi minden jutott neki, hogy mi minden olyan, ami másoknak nem adatik meg, például család, stabil munkahely, gyerek, egyszerűen nem érti, miért nincsen jól. Boldognak kellene lennem. Felmerül hát a dilemma: magát (a szemléletét, viselkedését) kell megváltoztatnia, vagy a környezetet, amiben él?

Vegyük ennek az imént említett nőnek a párkapcsolatát. Azt mondja, hogy az ő párja egy kifejezetten rendes ember, tudja, látja, s ő mégsem boldog mellette - mondjuk nem kapja meg azt a közelséget, amire vágyik. Szóval ez az alaphelyzet, a jéghegy csúcsa, fantázialjunk egy kicsit, mi lehet a víz alatt. 

Talán ez a nő a maga bizonytalansága miatt elégedetlen (támadásnak vesz lényegtelennek gondolt megjegyzéseket, s kiborul rajtuk mondjuk), ami miatt a férfi eltávolodott? És tulajdonképpen a ki nem mondott félelmek tartják sakkban a párt? Vagy azért frusztrált, mert olyan hiányzik neki ettől a férfitól, amit az sose tudott megadni, kvázi nem ugyanannak a kirakósnak egy-egy darabja - és esetleg ez a nő azért maradt oly sokáig a férfi mellett, mert valami mást viszont megkapott tőle, ami alapabb szükséglete, mint a boldogság? 

Egészen különböző következményekkel jár, ha egyik vagy másik kérdésre igen a válasz. Mert az egyik éppenhogy arra mutat, hogy van egy jó esély, amit mégse sikerül kiaknáznia az említett nőnek a maga életében, míg a másik esetben tulajdonképpen az a megoldás, hogy vége.

Talán az önreflexió, vagy másképpen mondva:a magunkra való odafigyelés lehet a kulcs ahhoz, hogy valamiképp mégiscsak eligazodjunk a víz alatt. Mit is érzünk, miről is mesélhet ez az érzelem? Hogy volt ez a múltban? Miben is hiszünk a jövőre nézve? És talán a legfontosabb: mire is volna szükségünk?