Hogyan hatnak a gyermekkori tapasztalatok a felnőttkori viselkedésre és mit tudunk kezdeni a gyermeki énünkkel?

Nagyon sokszor tapasztalhatjuk, hogy viselkedésünket, reflexszerű működéseinket akaratlagosan nem tudjuk befolyásolni. Meglepődve vehetjük észre, hogy bizonyos helyzetekben nem racionális énünk, hanem automatizmusok irányítanak minket. Gondoljunk csak arra, amikor valaki agresszív velünk. Ilyenkor vagy viszonozzuk az agressziót, hiszen agresszió agressziót szül, vagy egészen megváltozunk, olyan, mintha nem tudnánk felnőttként kezelni a helyzetet, hanem úgy viselkedhetnünk, mint egy kisgyermek. Ez tulajdonképpen az agresszióra is igaz, de akkor is találkozhatunk vele, amikor elsírjuk magunkat egy helyzetben, mintha tehetetlen, védtelen gyermekek lennénk. Ilyenkor, ahogy mondani szokták, valami “betriggereli” bennünk a gyermeki énünket. Gyermekkori rossz élmények felidéződnek az által, hogy a jelen helyzet emlékeztet bennünket valamiért erre. Ilyenkor aktiválódik az egyébként passzív gyermeki énünk. Ennek hatására viselkedésünk egy kisgyermeké lesz. A gyermekkori tapasztalatok, emlékek, traumák így élnek tovább bennünk, irányítva az életünket, anélkül, hogy tudatosak lennének. Ezek a gyermekkori emlékek és tapasztalatok egyébként is többnyire a tudattalanba vannak száműzve, ezért tudatosan nem felidézhetőek, az élményekhez tudatos állapotban nem tudunk hozzáférni. Mondanám, hogy sajnos, de az, hogy valami tudattalanná válik, segíti az életünket, könnyebbé teszi a mindennapjainkat, hiszen nem gondolunk folyton a rossz emlékekre. Igám ám, de a tudattalan, elhárította dolgok kerülő úton visszajárnak és akkor fejtik ki a hatásukat, amikor nem is számítunk rá. Ezért aztán ezeket az élményeket mégis csak jobb hosszútávon a tudatba emelni, tudatossá tenni és feldolgozni. Egyébként a tudattalan dolgok sokszor az álmokban is megjelennek és próbálnak ránk hatást gyakorolni. A tudattalan álmokon keresztüli megértése a Via Regia, a Királyi Út a tudattalanhoz, legalábbis Freud így nevezte el az álomfejtést, a tudattalan megértését. A tudattalan élményeit szándékosan is előhívhatjuk és meg próbálhatjuk feldolgozni. A hipnoterápia például éppen egy ilyen módszer. Segítségével ezek az elfojtott, elhárította tartalmak tudatossá válnak és így már feldolgozhatóak. Mi történik ilyenkor? Zanzásítva a hipnózis során az elfojtott tartalom visszahívható, szimbolikusan, mint az álmokban, de akár konkrétan is. A pszichológusnak ilyenkor megvannak azok az eszközei, amikkel ezek újraírhatók, feldolgozhatók, hogy így már ne legyenek disszociálva, hanem ezek a feldolgozott, pozitív módon átírt élmények ne gátolják, hanem segítsék a személyt az alkalmazkodásban. Ilyenkor vesszük észre, azt, hogy valaki pozitívan megváltozik. A viselkedését nem automatizmusok, hanem empátia, rugalmasság, pozititás jellemzik.