Az őseinktől kapott útravalót akár transzgenerációs örökségnek is nevezhetjük, hiszen generációról generációra szállnak tovább ezeket az „üzenetek”, sok esetben tudattalanul.
A családi legendáriumnak gyakran részesei olyan történetek, melyek nagyobb történelmi eseményhez kapcsolódnak. Hogyan vitték munkatáborba a dédnagypapát, hogyan éltek a gyerekek a háború idején, vagy éppen hogyan szabta át a határok megváltoztatása a rokoni kapcsolatokat… Persze ez már a múlt, megváltoztatni nem lehet.
Miért érdemes mégis elgondolkodnunk őseink történetén?
Sok fájdalmas és felemelő történet kapcsolódhat a családok életéhez, melyek a régi idők megismerésén túl többet is adnak: stratégiát a helyzetek kezeléséhez.
Hozunk magunkkal egy mintát arról, hogyan kezeljük a konfliktusokat, hogyan kezeljük a nehéz időket, a baráti kapcsolatainkat, a munkát, a családi életét. Tulajdonképpen az élet minden területéről kapunk egyfajta útmutatást, melyek hol tudatosan, hol kevésbé, működésbe lépnek.
Ha pedig azon kapjuk magunkat, hogy „érthetetlen módon” időről-időre ugyanazt a nm odaillő reakciót adjuk (pl. akkor is spórolunk, ha jómódban élünk), akkor érdemes átgondolni a következő kérdéseket:
- Hogyan élte meg a család a történelmi eseményeket?
- Milyen stratégia segítette a túlélésüket?
- Mit tettek volna a szüleim/nagyszüleim/dédszüleim hasonló helyzetben?
- Kinek a mintáját követem ezekben a helyzetekben?
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása