Hogyan előzzük meg a párkapcsolati problémákat? 4. – A családi minták felismerésével és alakításával

Miért viselkedik így a párom? Miért természetes neki az, ami nálunk elképzelhetetlen? Az eltérő személyiség, férfi-női különbségek és még megannyi tényező határozza meg egy pár illeszkedését. Viszont elmondható, hogy a kapcsolatok működésének egyik legmarkánsabb alakítója a hozott minták akaratlan követése, vagy tudatos elkerülése.

Családi mintázatok

A családban a tagok közötti interakciók gyakran sajátos, de ismételten visszatérő, rögzült mintázatot mutatnak. Ezek több generáción is átívelhetnek. Ismétlődő, visszatérő megoldásmódok, melyek hajlamosak megszilárdulni, állandósulni, és ellenállnak mindennek, ami ennek ellent mond. Ezek a sajátosságok gyakran pozitív példaként jelennek meg, de sokszor épp ellenkezőleg, negatív mintaként jelentkeznek. Mindkét esetben igaz, hogy hozzá viszonyítva határozzuk meg magunkat, vagy mert követendőnek tartjuk, vagy mert elkerülendőnek

Családfa-elemzés

A legjobb támpontot a párunk mintáinak megismeréséhez a másik családi kapcsolati rendszerének feltérképezése adja. Nézzék meg ki, mit hozott a saját családjából, milyen kapcsolatok, konfliktus megoldási módok, nevelési elvek, értékek jellemezték a származási családot. A szülők, nagyszülők, de még olykor a dédszülők mintái is megjelennek a jelen kapcsolatban. Három generációra visszatekintve, sok szempont, vélekedés jelenhet meg, ami tudatosan, vagy tudattalanul kihat döntéseinkre. „Egy párkapcsolatban elsődleges, hogy...”; „A jó kapcsolathoz kell, hogy...” üzeneteket nyíltan kifejezve és képviselt mintaként is hallhattuk, láthattuk. Hogyan választottak párt, hogyan kommunikáltak, miként oldották meg (vagy nem) a konfliktusokat és még sorolhatnám a minden bizonnyal belénk ivódott viselkedéses mintákat és értékeket.

Néhány elemzési szempont:

• Ha egy mondatban kellene jellemeznie a családját, mivel mutatná be őket? Mik jellemezték a kapcsolatokat a családjában? Milyen történetekkel mutatná be a fontos személyeket?
• Melyik családtagjára hasonlít a legjobban, kivel tud azonosulni? Ki volt a példaképe? Kivel volt legszorosabb a kapcsolata. Ő milyen volt?
• Apás vagy anyás volt, melyikükre hasonlít jobban? Azonos nemű szülőjével és értékrendjével mennyire tud azonosulni? Az ellenkező nemű szülője mennyire volt Ön számára referenciaszemély?
• Van-e olyan mintaadó házaspár a származási családjában, akiket szívesen követne? Volt-e olyan házasság, amilyet semmiképp nem követne? Milyenek voltak ezek?
• A szülei döntését mennyire befolyásolták a nagyszülők vagy az ő származási családjuk elképzelése? Mit hoztak ők a származási családjukból? Milyen viszonyuk volt anyósukkal, apósukkal a szüleinek?
• Voltak-e nehézségeik szüleinek a házasságukban, hogyan oldották meg azokat, vagy mikor adták fel?
• Vannak-e testvérei? Hányadik Ön testvérsorban? Milyen volt a viszonya testvéreivel? Meghatározta-e az Ön életét, s miként? Van-e olyan elgondolás, vélemény, amit neki/k köszönhet?
• Mely nevelési elveikkel ért egyet, melyet tart meg, s melyeket vet el?

Nevelési nézet-eltérések/különbségek

A közös gyermek érkezése aktiválja a legintenzívebben a különböző hozott mintákat, ezzel nem kevés konfliktus lehetőséget generálva. Ki, mit csinálna, engedne, vagy tiltana meg. Mikor, mit látna jónak nevelésben a jelen és nem utolsó sorban a jövő szempontjából. A csemete fejlődése során egészen a vegetatív szinttől a gondolkodó önálló személyiség kialakulásáig újabb és újabb döntéshelyzetekkel találkoznak a szülők.

A szerepek átalakulnak, a feladatrepertoár bővül. Jellemzően az újdonsült anya terhelődik le, szűkül be a figyelme és az apa reked kívül, nem találja a helyét, szerepét az új struktúrában. Az együtt töltött idő az anya-baba kapcsolatot erősíti, míg az apa nehezen kapcsolódik a feleségéhez is, nem csak a gyermekéhez. Az alaphelyzet adott, ki, mit lép erre, hogyan reagál a fennálló változásra, az családonként eltérő. Recept nincs rá, mindkét fél igényéhez és mintájához mérten, ahhoz igazodva kell egy kompromisszumos megoldást találni minden kérdésre. A családdá válás a párkapcsolatok legnehezebb periódusa, ami megannyi kihívással, krízissel és fejlődési lehetősséggel jár.

Beszélgessenek! Legyenek kíváncsiak a másik elképzelésére, megoldási módjára. Próbálják ki, veszteni valójuk nincs, a legtöbb helyzettel újra, meg újra meg kell küzdeni, keresve a legjobb megoldást. A családból kapott ötletek olykor sokat segítenek, de nem jelentenek univerzális támpontot. Alakítsák ki a saját mintájukat! Amit minden helyzetből a közös gyermek is magába szív, eltanul, hogy majd ő is továbbadja ezt a saját gyermekeinek.