Hogyan bánsz a benned élő kisgyerekkel?

Mindannyian folytatunk magunkkal egy belső párbeszédet. Az, ahogyan beszélünk saját magunkkal, befolyásolja a hangulatunkat, az önmagunkhoz való viszonyunkat, az általános jóllétünket, a teljesítményünket, illetve azt is, ahogyan másokhoz kapcsolódunk.

A negatív belső párbeszéd során gyakran előítéletekre koncentrálunk, miszerint „nem vagyunk elég jók”, vagy „mindig kudarcot vallunk”, vagy „semmit sem tudunk jól csinálni”. Az agyunk úgy van bekötve, hogy a negatív élményeket jobban megjegyzi, mint a pozitívakat, így gyakrabban idézzük fel a pillanatokat, amikor nem sikerült jól valami, mint amikor sikerült. Ezután újra és újra lejátsszuk ezeket az üzeneteket az elménkben, ami tovább fokozza a negatív érzéseinket.

Ezzel szemben a pozitív belső párbeszéd nem a nárcizmus jele vagy a valóság elferdítése, hanem inkább az önmagunk iránti együttérzés és megértés kifejeződése.

A kutatások szerint a pozitív belső párbeszéd fontos számos okból. Ha valaki képes elsajátítani és aktívan használni az önmagával szembeni megértő, elfogadó párbeszédet javul a sportteljesítménye, hatékonyabban tanul, de még a szorongás és a depresszió is jelentősen csökken. Ennek fő oka, hogy a negatív belső párbeszéd egyértelműen kapcsolódik olyan problémákhoz, mint a depresszió, szorongás, alacsony önértékelés, agresszió és poszttraumás stressz-zavar.

Ezen kívül három további előnyt mutattak ki a kutatások:

1. Segít a stressz csökkentésében. A pozitív belső párbeszéd segít újraértelmezni, hogyan tekintünk a stresszes helyzetekre. Segít tudatosítani, hogy a legjobb tudásod szerint közelítesz a kihívásokhoz, és hogy bármi is történik, a legjobbat nyújtottad.
2. Segít növelni az önbizalmat és ellenálló képességet. A rendszeres pozitív belső párbeszéd segíthet magabiztosabban érezni magad a céljaid elérését illetően, mivel elülteted magadban azt a hitet, hogy amit akarsz, az elérhető, és amikor problémák merülnek fel, megtalálod a megoldásokat.
3. Segít jobb kapcsolatok kiépítésében. Valószínűleg tapasztaltad már, milyen érzés valaki körül lenni, aki pozitív, magabiztos, és elégedett azzal, aki. Akik magabiztosságot sugároznak, pozitívan hatnak a környezetükre is, jó érzés hozzájuk kapcsolódni. 

Ha képesek vagyunk nyakon csípni kritikus, önbántó belső hangunkat, és átváltunk egy együttérző, bátorító párbeszédre saját magunkkal, hosszú távon sokkal boldogabb és eredményesebb életet élhetünk. Amikor valami nem sikerül, hibázunk, szomorúak vagyunk vagy félünk, megpróbálhatunk úgy beszélni magunkkal, ahogy egy kedves, megértő szülő tenné a gyermekével. 
Például: Ezt most elrontottad, de mindenki elront dolgokat, ez az élet velejárója. Ez nem jelenti azt, hogy bármi baj van veled, vagy nem vagy rá képes. Próbálkozz újra, legközelebb jobban fog menni.

Vagy: Érthető, hogy félsz ebben a helyzetben, mert ez még új számodra, és nem tudod pontosan, mi fog történni. Gondolj arra, hogy mennyi félelemkeltő helyzeten túljutottál már, próbálj meg bízni magadban.

Ha elutasítás és kritizálás helyett elkezdem megérteni a bennem lakozó időnként magányos, elveszett, bizonytalan gyermeket, elfogadni az aktuális érzéseit, akkor érdekes módon elkezdek változni, elkezdek jobb viszonyba kerülni magammal, elkezd nőni az önbizalmam, elkezdek máshogy kapcsolódni az emberekhez is.

Mindezt elősegíti a terápiás kapcsolat is, akár egyéniben, akár csoportban. Az egyéni ülések során segít, hogy megtapasztalom a terapeuta is elfogad engem mindenféle érzésemmel együtt, és megértően viszonyul hozzám. A csoportos módszereknél pedig érzem a csoport elfogadását, és hamar rájövök, hogy nem vagyok egyedül az érzéseimmel. A belső gyermek megértését és gyógyulását egyéniben imaginációval segíthetjük még, csoportban pedig (többek között) a pszichodráma nyújt lehetőséget testi és érzelmi megéléseken keresztül.