Sok újévi fogadalom nem azért bukik el, mert rossz a cél, vagy ne lennénk motiváltak, hanem mert nincs hely a napirendünkben egy új tevékenységre. A mindennapjaink általában tele vannak feladatokkal, kötelezettségekkel, megszokott tevékenységekkel. Egy új szokás ilyenkor nem egyszerűen csak „hozzáadódik” az életünkhöz, hanem versenybe kerül a meglévő rutinokkal, amelyek kiszámíthatóságot, biztonságot adnak nekünk. Az előző posztban szó volt már arról, hogy milyen célokat érdemes kitűznünk.
Az első lépés ezért talán nem is az kell, hogy legyen, hogy mit szeretnék csinálni, hanem az, hogy megnézzük: hogyan épül fel most egy napom. Gondoljuk végig, hogy melyek azok a pontok, amelyek szinte mindig ugyanúgy történnek a nap folyamán. Mikor van egy kis átmenet két tevékenység között, például munkába menés, vagy onnan megérkezés és az otthoni feladatok végzése között. Vagy, hogy van-e olyan időszak a napirendünkben, amelyet akár feszesebbre is húzhatunk – ami lemondással is járhat. De így helyet tudunk csinálni a fogadalmunk megvalósításának. Ilyen lehet pl. a közösségi média görgetésének csökkentése is.
Egy új tevékenység akkor marad meg nagyobb eséllyel, ha nem külön feladatként, hanem a meglévő rutinok folytatásaként jelenik meg. Nem „majd valamikor” végzem el, hanem egy konkrét időpontban: egy reggeli tevékenység után, hazaérkezéskor, lefekvés előtt. Például, ha valaki többet szeretne mozogni, dönthet úgy is, hogy hazafele egy nagyobb szakaszt gyalogol. Ez sokkal könnyebben beépül, mint egy külön „most edzek” blokk. A dohányzásról való leszokásnál fontos feltárni, hogy mit is jelent a dohányzás a számomra, mi mással tudom ezt kiváltani. Nyelvtanulásnál az is segíthet, ha a kedvenc sorozatunk nem szinkronizálva, hanem az éppen tanult nyelven nézem meg. Fontos, hogy felmérjük: mi az, ami számomra kényelmes, mi az, ami megvalósítható, működőképes.
Ha hozzányúlunk a rendszerhez, az bizony változásokkal jár. Kevesebb idő, tér jut a már megszokott dolgainkra. Ez akár feszültséget, diszkomfortérzetet is okozhat bennünk. Gyakran itt akadunk el, adjuk föl az újévi fogadalmunk megvalósítását. A változás, változtatás emellett a környezetünkre is hathat, főleg (kis)gyerekesek esetében lehet ez fokozottan nehéz. Így rendkívül fontos, hogy a párunk (sőt: akár a gyerekeink is) támogatni tudjon minket a céljaink elérésében. Érdemes tehát mindenkit bevonni a folyamatba és úgy alakítani, hogy az mindenkinek elfogadható legyen. Ehhez is idő és energia kell.
Fontos az is, hogy az új szokás ne radikális legyen, amely fenekestül fordít fel mindent az életünkben. Sokkal kezelhetőbb, jobban beilleszthető, ha apróbb módosításokkal indítunk. Nem azért, mert kevesebbre vagyunk csak képesek, hanem mert a kis változások kevésbé fenyegetik a meglévő egyensúlyt. A rendszeresség ilyenkor többet számít, mint az intenzitás.
Komment írása