A három centis körömcipő, a tornacipő és a nőiesség

Nemi identitásunkat (is) úgy ismerhetjük meg és finomíthatjuk leghatásosabban, ha azt megéljük a mindennapokban, ezért is fontos az önismeret és a tudatosság fejlesztése. Tegnap körömcipőmben kopogtattam végig a városon, ami csupán három centit adott hozzá magasságomhoz, én mégis magaslatokkal jobban éreztem magam benne. Feltűnt, hogy a nők nagy tőpbbsége tornacipőben van, még az amúgy elegánsabban öltözöttek is. Ezen amerikai divatnak is sikerült behódolnunk és a tornacipő kiegészítőjeként is szolgáló hatalmas kávés poharakról még nem is szóltam, de arról talán majd máskor. Valóban minden a kényelem, vagy néha feláldozhatjuk azt a nőiesség oltárán? De milyen is a nőiesség ma? Mi maradt a klasszikus nőiességből? Nem vagyok a fejlődés ellen, sőt, lehetőséget látok benne, hogy az új tudás felhasználásával még inkább kifinomíthassuk személyiségünk összetevőit, így a bennünk levő nőiessséget is. Ehhez feltétlenül fontos eldöntenünk, hogy mit is szeretnénk. Manapság azt látom, hogy a női szerepet a minél szűkebb farmer, ami valljuk be csupán keveseknek áll jól, illetve a ruha- tornacipő kombináció jellemzi. De miért szeretnénk feladni azt a kislányos álmunkat, hogy csinosan és kecses cipőben járjunk? Csak azért mert ezt diktálja a divat, a vezető üzletláncok? Van egy pszichológiai vizsgálat, amikor a fogak között tartva, illetve annélkül olvastatnak el egy adott irományt a résztvevőkkel, és aztán kikérdezik őket, hogy milyennek érezték az elolvasott részlet hangulatát. Azok, akik közben mosolyt imitáltak a fogak között tartott ceruzával sokkal vidámabbnak, pozitívabbnak értékelték azt, mint akik csukott szájjal, komoly arcpozicióval végezték a feladatot. Ezzel analógiában, ha minél nőiesebben öltözünk, akkor a viselkedésünk és az érzéseink is követik azt, tehát nőiesebbekké válunk. Kintről befelé dolgozunk. Mindemellett azt se feledjük, hogy ezáltal a másik nem számára is vonzová válunk, illetve egyúttal lehetőséget adunk a férfinak valóban férfiként viselkedni, megélni a velünk, nővel szembeni férfiasságát. A manapság divatját múlt női szerepek igenis fontosak, mivel az embernek tudnia kell ki is ő, mit képvisel, mivel ez alapján irányíthatja életét, viselkedését, külsejét és hat környezetére. Ez biztonságot is nyújt, mivel mi ezen értékek alapján nőttünk fel és ez határoz meg minket. Az újonnan jött divatos nézetek, viselkedés és öltözködés alapjában ingatja meg ezen ismert és biztonságos értéket. Nem vagyok se a ”menő” nő-, sem a tornacipő ellensége, azonban ha ez határoz meg minket, akkor lényünk is ehhez kezd idomulni, ami disszonanciát, összhang hiányt eredményezhet. Mindezek által egyéniségünket és egyediségünket veszített divatkövető magatartásba csúszunk bele, ami a fogyasztó társadalom üzleti malmára hajtja a vizet. Bizonnyal kényelmesebb egy divat vonalat követni, mint felfedezni kik és milyenek is vagyunk, mi is áll jól nekünk úgy öltözetben, mint viselkedésben és szellemi irányban. Ez erő és idő befektetéssel jár, azonban hosszú távra kifizetődő, mivel egy tudatos életvezetést és személyiségfejlődést tesz lehetővé. A mindenben egyenjogúságra való törekvés nem kellene, hogy egyenlőt jelentsen a két nem középre húzásával, a nő fiússá, míg a férfi nőiessé válásával. Attól még, hogy mindkét nem meg tudja állni a helyét a másik szerepében még megmaradhatnánk nőnek és férfinak. A férfi főzhet egy finom vacsorát, nevelhet gyereket, a nő építhet karriert, lehet családfenntartó, de mint mindenben az életben, itt is egy egészséges egyensúly megtalálása lenne optimális. Lehet ezt úgy is csinálni, hogy közben nőként megtartsuk nagy erőforrásainkat, finom lélkünket és külső szépségünket! Ahogy fizikailag különbözőek vagyunk, úgy lelki és szellemi beállítódottságunk is különböző. Ezért arra motiválom női olvasóimat, hogy vegyék elő körömcipőiket, nőies ruháikat és villantsák meg nőiességüket, a tőbbi már magától indul útjára. A családon belüli női szerepek is említésre méltó, de arról majd egy jövőbeli cikkemben fogok írni.