A Jeffrey E. Young nevéhez köthető sématerápiás irányzat szerint jellemzőek ránk - gyermekkorunkban kialakult - sémák (pl. elhagyatottság vagy csökkentértékűség), melyek bizonyos helyzetekben vezérlik a gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket. Az hogy miképpen, a megküzdési stíluson múlik. Hármat különböztetünk meg: alárendelődés, túlkompenzálás, illetve elkerülés. Ezutóbbit „használó” személyek megpróbálják elkerülni az olyan helyzeteket, amiben aktiválódna a séma - ez gyakran a szoros kapcsolatokat jelenti.
A távolságtartás lenne a lélek nyugtatója? Kartávolságon kívül nem kaphatunk pofonokat. Ha nem megyünk a vágyaink után, nem lehet elbukni sem bennük. Csak persze kartávolságon kívül megölelni sem lehet senkit. Nem lehet érezni azt a jóleső szorítást, és nem lehet jólesően szorítani. A folyamatos távolságtartás mellett a távolság meglétére figyelünk és nem önmagunkra. A saját igényeinkre. Folyamatosan a bokrot lessük a szemünk sarkából, hiszen bármikor ránk támadhat onnan valami. És persze valóban: ha a sérülés veszélyét próbáljuk kerülni, akkor bizonyára sikeresebbek leszünk ebben azoknál, akik hagyják magukat lelkesedni, naivan szeretni, ezek miatt olykor orra elbukni. A kérdés, hogy nem-e fizetünk túl nagy árat a biztonságunkért?
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása