Gondolkodjunk erőforrásokban!

Ezek a gondolatok tipikusan a problémafókuszú gondolkodásra jellemzőek, egy olyan beállítódásra, egy olyan szemléletmódra, amit a legtöbbünk jól ismer és ami érzelmileg terheltebb, stresszel telibb időszakokban egyszer csak előkúszik belőlünk, még ha egyébként nem is jellemző ránk. Ez a fajta gondolkodásmód azt eredmémyezi, hogy amikor egy problémával szembesülünk, elkezdjük beleeásni magunkat a részleteibe, hogy megértsük az okát, újabb és újabb problémákat hozva a felszínre. A problémafókuszban jellemzően arra koncentrálunk, hogy milyen akadályok és nehézségek állnak az útunkban és mennyi minden hiányzik ahhoz, hogy lépéseket tudjunk tenni a helyzet javítása érdekében. Amikor ebben a nézőpontban vagyunk, nem meglepő módon egyre negatívabb érzelmek kerülnek elő. Vannak olyan élethelyzetek, amikben mindössze pár percet töltünk ebben az állapotban, pl. ha egy állásinterjúra menet lefröcsköl egy autó, valószínűleg hamar kibosszankodjuk magunkat és megpróbálunk megoldást keresni a helyzetre, de ki ne találkozott volna már olyan emberrel, aki hónapokig, vagy akár évekig beleragad egy szituációba, bosszankodva például azon, hogy mennyire rosszul érzi magát a munkahelyén, nap mint nap frusztrálódva és arra koncentrálva, hogy miért nem jó ötlet váltani. (“Itt már megszoktam a munkám, egy új helyen előről kellene kezdeni az egészet.” vagy “Családos ember vagyok, mi lesz, ha nem találok másik munkát?”).

Na de hogyan lehet ebből kilépni? A legtöbb esetben az érzelmek csillapodásával a váltás önmagától megtörténik, elkezdjük végiggondolni a lehetőségeinket, a megoldás irányába fordulunk. Mi történik azonban akkor, ha beleragadtunk egy problémahelyzetbe? A megoldásfókuszú szemlélet képviselői azt vallják, hogy egyáltalán nem szükséges értenünk a problémát ahhoz, hogy megoldásokat találjunk rá.

Segíthet például az, ha elkezdjük számba venni az erőforrásainkat, legyenek ezek akár külsők (kapcsolatok, információ, pénz, idő, tér, technológiai eszközök, stb.) akár belsők (nézőpontok, attitűd, kitartás, hit, türelem, humor, intelligencia, stb.) Ha az erősségeinkre kezdünk figyelni, ahelyett, hogy folyamatosan azt méricskélnénk, hogy miben nem vagyunk még elég jók, az az önbizalmunkra is pozitív hatással lehet. Ez persze nem egyszerű, hiszen ezt a működést a környezet számtalan ponton erősíti és tartja fent, gondoljunk csak azokra a munkahelyekre, ahol a pozitív megerősítések helyett a visszajelzések kizárólag a hibákra és hiányosságokra vonatkoznak.

Korábbi cikkeimben már írtam arról, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy milyen nézőpontokat választunk, ez önmagunk megítélésében is kulcsfontosságú. Ha a negatívumokra és hiányosságokra koncentrálok, természetes, hogy találok magamban ilyeneket, hiszen szándékosan keresem. De nem lenne jobb érzés inkább azt megkeresni, hogy miben vagyok jó, mi az erősségem? Mi az, ami értékes, ami szerethető, ami különleges bennem?

Számtalan kutatás azt is igazolta, hogy sokkal jobban teljesítünk, amikor az erősségeink tudatában cselekszünk. Seligman, a pozitív pszichológia atyja egy kutatásában azt találta, hogy azok az emberek, akik az erősségeiket új és különböző helyzetekben kezdték használni, magasabb boldogságszintet és alacsonyabb depressziószintet mutattak. Egy másik vizsgálat szerint azoknak a munkavállalóknak,  akik a munkájukban az erősségeiket napi gyakorisággal tudják használni 70%-a arról számolt be, hogy elkötelezettnek, befolyásosnak érzi magát és képes kiteljesedni a munkájában.

Amint nagyobb rálátásunk van arra, hogy egy adott helyzetben milyen képességeinkhez, tapasztalatinkhoz, erőforrásainkhoz nyúlhatunk, sokkal több alternatíva válik láthatóvá. Ahhoz, hogy ne egy stresszel teli szituációban, az erre a helyzetre gyakran jellemző beszűkült állapotban próbálkozzunk az erőforrásaink összegyűjtésével, célszerű rendszeresen végiggondolni és tudatosítani magunkban, hogy mennyi minden áll rendelkezésünkre. Amikor először próbálkozunk ezzel, előfordul, hogy mindössze egy-két dolgot tudunk előhívni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egyre több erőforrás egyre könnyebben bukkan fel a tudatunkban. Az erőforrásokon kívül az is segíthet kibillenni, ha megpróbáljuk elképzelni és minél részletgazdagabban kidolgozni azt a célt, amit szeretnénk elérni. Érdemes arra koncentrálunk, hogy hogyan tudjuk elérni ezt a célt és azzal foglalkoznunk, hogy a számtalan megoldási út közül megtaláljuk a legmegfelelőbbet.

A kisebb-nagyobb célok segítenek fenntartani a motivációnkat, elérésük sikerélményt jelenthet, de a pszichés jóllétünk szempontjából nem teljesen mindegy, hogy mi az, ami a belső motivációnkat adja. Kutatások azt találták, hogy azok az emberek, akik célja valamilyen belső tényező, állapot elérésére irányultak, úgymint személyes növekedés, közeli kapcsolatok, közösségben való aktív jelenlét, testi egészség, elégedettebbek és kiegyensúlyozottabbak voltak, mint azok, akik szeme előtt valamiféle külső tényező lebegett, például pénzre, imázsra, hírnévre épülő célok.

A legtöbbünk számára fontos, hogy lássuk, hatással vagyunk a környzetünkre és azoknak a dolgoknak, amiket teszünk, tágabb kontextusban is van értelme, nem csupán annyi, hogy ma is ledolgoztam 8 órát, vagy épp szétválogattam a hulladékokat 3 különböző tárolóba. Azok az emberek, akik tevékenységeiket be tudják illeszteni egy önmagukon túlmutató célba vagy azok, akik látják a helyüket és szerepüket a családjukban, a kisebb-nagyobb közösségekben és úgy érzik, hasznosan hozzá tudnak járulni ezekhez, reménytelibbek, kíváncsibbak, hálásabbak és lelkesebbek.

A megoldásfókuszú szemlélet szerint ahhoz tehát, hogy hatékonyak legyünk és elégedettek az életünkkel, érdemes erőforrásokban és erősségekben gondolkodnunk, gyakran használni a "hogyan?" kérdést, a "miért?" helyett és a céljaink elérésére koncentrálni.