A gondolataink irányítanak minket? – a kognitív fúzió jelensége

„Biztos furán néznek rám.”, „Mi van, ha csalódást okozok?”, „Nem szabadna így éreznem.”, „Ha megmutatom, valójában ki vagyok, elutasítanak.”, „Úgysem fog sikerülni.”, „Elrontottam, most már mindegy.”, „Nem kellett volna ezt mondanom.”, „Miért nem tudok egyszerűen nyugodt maradni?”, „Miért csak nekem megy ilyen nehezen?!”

Ismerősek ezek a gondolatok? Ha igen, az csupán annyit jelent, hogy Ön is ember, a legtöbbünk fejében ugyanis időről időre megfordulnak hasonló dolgok. Ez teljesen természetes, ugyanis az elménk arra fejlődött ki, hogy megvédjen minket a veszélyektől, elutasítástól, kudarctól. Éppen ezért folyamatosan elemzi a helyzeteket, és próbálja megoldani a már jelenlévő és a lehetséges problémákat. Folyamatosan keresi a helyzetek magyarázatát, forgatókönyveket gyárt, próbál minket megóvni a veszélyektől – még akkor is, ha ezek nem feltétlenül reálisak.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok tehát agyunk normális működésének eredményei. A problémát az jelenti, hogy ezeket a mondatokat többnyire nem gondolatokként látjuk – kísérletekként, ahogy elménk próbálja értelmezni a világot. Ehelyett sokszor úgy látjuk: ez maga a Valóság. Ilyenkor ezek a gondolatok irányítanak minket és egészen betöltik a tudatunkat: berántanak, elmerülünk bennük, gúzsba kötnek.  Ezt a jelenséget nevezzük kognitív fúziónak.

Mit jelent a kognitív fúzió?

A kognitív fúzió azt jelenti, hogy annyira azonosulunk egy gondolattal, hogy képtelenek vagyunk eltávolodni tőle vagy más nézőpontból szemlélni. Nem látjuk be, hogy ez csak egy gondolat – egy belső monológ, amellyel elménk segíteni próbál egy probléma kezelésében.

Ha ilyen módon elárasztanak a gondolatok, kétféle ösztönös reakciót szoktunk adni:

1. Elkerülő üzemmód – megpróbáljuk kizárni a nehéz gondolatokat, fájdalmas érzéseket, elnyomni vagy elterelni a figyelmünket róluk.
2. Engedelmeskedés üzemmód – automatikusan igaznak fogadjuk el a gondolatot, és annak megfelelően cselekszünk, alávetjük magunkat neki.

Mindkét stratégia lehet csapda: az elkerülés sok időt, energiát felemészt, és gyakran még erősebben hozza vissza a nehéz gondolatokat; az engedelmeskedés pedig korlátoz bennünket és sokszor távolít attól az élettől, amit szeretnénk.

Hogyan léphetünk ki ebből a csapdából?

Szerencsére van egy harmadik lehetőség is: a tudatosítás és a gondolatokról való lecsatlakozás megtanulása. Sokszor segít, ha nem küzdünk nehéz/kellemetlen gondolatainkkal, hiszen ezek agyunk működésének természetes részei. Az első lépés mindig a tudatosítás: észrevenni azt, hogy elménk miket mond éppen, és ez milyen hatással van ránk. Ezt követően számos módszert lehet alkalmazni, ami segít abban, hogy ezeket a gondolatokat annak lássuk, amik: mondatoknak és képeknek. Az Elfogadás Elköteleződés Terápia például számos egyszerű, de hatékony technikát adhat, ami segít visszaszerezni az irányítást. A cél mindig az, hogy ne küzdjünk elménk természetes működése ellen, de azt se hagyjuk, hogy ez a működés akadályozzon minket egy gazdagabb, teljesebb élet elérésében.