Ghosting: mit jelenthet egy beszélgetés annak, aki aztán szó nélkül eltűnik belőle a társkeresőn?

Az előző postban utaltam arra, hogy a ghosting, mint jelenség, lehet viszonylag általános megoldás is az interneten bizonyos helyzetek kezelésére, bár a kutatók további vizsgálatokat tartanak szükségesnek ennek eldöntésére. Abban nagyjából egyetértés lehet, hogy más megítélés alá esik az on-line és off-line kezdődő kapcsolat, máshogyan is illik véget vetni neki. Ez sincsen azért kőbe vésve. Ki lehet találni: az illem tekintetében a szemtől-szembe szakítást inkább személyes, mélyebb érzelmi bevonódást mutató kapcsolatokban részesítik előnyben, az internetes ismerkedésre is jellemző, kezdetben felszínesebb, rövidebb ideig tartó ismeretségek esetében a megkérdezettek megengedhetőbbnek tartják a szó nélküli távozást. Akik a ghosting-ot, mint szakítási stratégiát részesítik előnyben, a megszakított kapcsolatot felszínesebbnek látják. Sőt, vannak arra is elképzelések, hogy lehetséges on-line formában „csak” beszélgetni, anélkül, hogy valamiféle kapcsolatról szó esne a felek között. E logika mentén nem kapcsolat, hanem egy beszélgetés szűnik meg, amelyből való kilépéshez, hasonlóan az épp csak érintőleges, off-line ismeretségekhez, nem szükséges indoklást fűzni. Ezt a folyamatot úgy könnyű nekem elmagyarázni, hogy a ghoster nem fektet be annyi érzelmi energiát a beszélgetésbe, így aztán nem is tartja fontosnak, hogy energiát fektessen a befejezésébe. Mert hát a magyarázat nyújtása, a saját és mások következményes érzelmeinek elviselése, erőfeszítést igényel. Hogy miért vélekedhetnek így az on-line csevegésről a ghoster-ek, a kutatók különféle válaszokat adnak. A számomra talán legérdekesebbek azok, amik az on-line világ sajátosságaiból indulnak ki: a legtöbb platform eleve arra volna belőve, a logika mentén, hogy energiát spóroljanak az ismerkedő felek. Nem kell kimozdulni otthonról, nem kell kimozdulni a megszokott életritmusból és rutinból. Szokatlan, ismeretlen emberek között járni-kelni, addig ki nem próbált, ritkán űzött tevékenységeket kipróbálni. Na meg, minderre időt szánni. Egy jól kitöltött profil sok energiát megspórol annak, aki velünk ismerkedne, míg egy személyes találkozón megtudni valamit a másikról azért időbe telik. Sok a lehetséges partner, így a kevésbé szimpatikus jelöltekre nem kell annyi türelmet szánni, kevesebb kompromisszumot kell kötni. Gondolkodni sem kell olyan sokat, vagy jobbra húzom a profilt, vagy balra. Az eredmény lehet kevesebb energia befektetés, már a beszélgetés legelején. Ha ezek után kevesebb energiát igénylő megoldást preferál valaki a szakításhoz, az talán logikusnak hangzik. Ehhez a spórolós világhoz pedig akár hozzá is szokhat az, aki sokat mozog benne. Bár, hogy ez a hozzászokás pontosan hogyan is zajlik, vagy egyáltalán játszik-e szerepet a jelenségben, azt a kutatók sem mondják még teljesen biztosra, ahogy elnézem. A figyelmeztetésnek viszont, szerintem, amit adnak, van azért realitása: logikusnak hangzik nekem, hogy minél jobban terjed az on-line kapcsolódás, annál inkább lehet számítani arra, hogy a kapcsolatnak on-line formában vetnek véget. Az on-line világra jellemző módon. Lehet ez szokatlan annak, akinek új ez a világ, de ha tényleg a digitális világgal együtt járó jelenségről van szó, talán segít is megküzdeni vele. Elvégre, nem biztos, hogy magunkra kell venni olyasmit, ami, mint kockázat, benne van az on-line pakliban. Hogy tényleg így van-e, majd a kutatók a jövőben kivizsgálják.

Az ilyen, kontextusra is odafigyelő logikát egy kellemetlen jelenség magyarázatakor én különösen szeretem, mert teljesen más megvilágításba tud helyezni egy személyesen fájdalmas, meghökkenést keltő eseményt, és segíthet alkalmazkodni olyasmihez, amire talán az embernek minimális a befolyása. Néhány év múlva talán visszatérek erre a témára, megnézni a tudomány állását a kérdésben.

Felhasznált források:

1. Timmermans, E., Hermans, A., M. and Opree S., J. (2020). Gone with the wind: Exploring mobile daters’ ghosting experiences. Journal of Social and Personal Relationships, 1–19. DOI: 10.1177/0265407520970287
2. LeFebvre, L., E. et al. (2019). Ghosting in Emerging Adults’ Romantic Relationships: The Digital Dissolution Disappearance Strategy. Imagination, Cognition and Personality: Consciousness in Theory, Research, and Clinical Practice, 39 (2), 125–150. DOI: 10.1177/0276236618820519
3. De Wiele, C., V. and Campbell , J., F. (2019). From swiping to ghosting: conceptualizing rejection in mobile dating. In Hetsroni, A. and Tuncez, M. (Eds.)(2019). It Happened on Tinder: Reflections and Studies on Internet-Infused Dating. 158-176. ISBN 978-94-92302-44-1
4. Navarro, R. et al. (2021). Individual, interpersonal and relationship factors associated with ghosting intention and behaviors in adult relationships: Examining the associations over and above being a recipient of ghosting. Telematics and Informatics, 57, 101513. DOI: https://doi.org/10.1016/j.tele.2020.101513
5. Koessler, R. B., Kohut, T., & Campbell, L. (2019, November 1). Integration and expansion of qualitative analyses of relationship dissolution through ghosting. DOI: https://doi.org/10.31234/osf.io/3kvdx
6. Koessler, R. B., et al. (2019). When Your Boo Becomes a Ghost: The Association Between Breakup Strategy and Breakup Role in Experiences of Relationship Dissolution. Collabra: Psychology, 5(1): 29. DOI: https://doi.org/10.1525/collabra
7. Freedman, G. et al. (2019). Ghosting and destiny: Implicit theories of relationships predict beliefs about ghosting. Journal of Social and Personal Relationships 2019, Vol. 36(3) 905–924 DOI: 10.1177/0265407517748791
8. Manning, J., Denker, K., J. and Johnson, R. (2019). Justifications for ‘Ghosting Out’ of Developing or Ongoing Romantic Relationships: Anxieties Regarding Digitally-Mediated Romantic Interaction. In Hetsroni, A. and Tuncez, M. (Eds.)(2019). It Happened on Tinder: Reflections and Studies on Internet-Infused Dating. 158-176. ISBN 978-94-92302-44-1