Ghosting: mi járhat beszélgető partnerünk fejében, amikor eltűnik a beszélgetésből a társkeresőn?

Nem vagyok nagy expert a témában, ami itt áll, nem saját kútfőből van, a forrásaim hivatkozom is.

Először a fogalomról. A ghostingnak, ha jól veszem ki, nincs egyetemesen elfogadott, tudományos meghatározása. Ún. konceptualizálása van, abból több is, de az nem ugyanaz. Mindegy. Több kutatócsoport a maga és elődei eredményeire támaszkodva fogalmazta már meg a saját definícióját. Most nem választanék közülük. A tanulmányokban közös pont (az egyik), hogy a ghosting során az egyik ember (a ghoster) egyoldalúan és előzetes figyelmeztetés nélkül megszakítja a (sokszor mindennemű) kommunikációt a másik emberrel (a ghostee-vel). Nincs teljes egyetértés a tekintetben, hogy ez csak on-line világra vagy egyenesen az on-line társkeresés területén létező jelenség-e, esetleg kiterjeszthetjük-e a fogalmat az élet más területeire is? Az általam talált kutatások többsége társkereső oldalakkal foglalkozott és a társkeresés területén vizsgálta a jelenséget. Az is vita tárgya, hogy a kapcsolat megszakítása átmeneti-e vagy végleges. Abban talán van konszenzus, hogy nem új jelenségről van szó, amennyiben emberek közötti kapcsolatot „eltűnéssel” felszámolni off-line is lehet. A társas elutasítás a másik elkerülésére vagy figyelmen kívül hagyására építő formái régóta ismertek. A ghosting így rokona az elkerülésnek vagy a társas kirekesztésnek, rokonaihoz hasonlóan társas kapcsolatok felszámolásának egy stratégiájaként tartják számon. Szintén vita tárgya még, hogy a fokozatos vagy a hirtelen eltűnést soroljuk-e ide. A hirtelen változata valamivel gyakoribb lehet.

A frissebb tanulmányok egyik meglepő tanulsága, hogy a jelenség talán közel sem olyan pusztító az önbecslésre nézve, mint azt korábban (én 2015-ig néztem vissza on-line magazinokat a témában, de lehet, vannak régebbiek is) gondolták. Annál gyakoribb reakció a ghostee részéről a közömbösség. Meglepően átlagos reakció, hogy az elszenvedője nem törődik vele különösebben. Vannak olyan kutatók is, akik úgy látják, a ghosting nem károsabb az ember lelki jóllétére az elutasítás/kikosarazás hagyományosabb formájánál. Pl. amikor a partnert nyíltan és egyenes beszéddel, indoklás mellett kosarazzuk ki. Sőt, van arra utaló jel is, hogy az on-line visszautasítás talán kevésbé fájdalmas, mint a személyes. Ennek valószínűleg inkább van köze ahhoz, hogy milyen természetű kapcsolatoknak vetünk véget inkább on-line és milyeneknek inkább off-line. Erre talán visszatérek később, most nem ez a téma.

A ghoster-ek motivációi között a „biztos van másvalaki” vagy „nem találta elég érdekesnek a beszélgetést” indokláson kívül (amik a kutatók szerint tényleg gyakori okok amúgy) van más is. Sokszor megjelenik az önvédelem kérdése. Azzal, hogy azonnal és végérvényesen elérhetetlenné válunk, megkímélhetjük magunkat attól, hogy nagy fájdalmat okozzunk a másiknak, ill. attól, hogy a másik dühében nekünk okozzon fájdalmat. Hogy ez mennyire jön be a gyakorlatban, az másik kérdés, mert a ghostee részéről gyakori reakció a fájdalom, csalódás, bizonytalanság. Kevés adat van arra vonatkozóan, hogy mennyire szenvednek ilyenkor a felek, de elképzelhető, hogy a ghoster könnyebben lép tovább. Ez viszont elmondható általában a legtöbb szakításról: jobban megviseli azt, akivel szakítanak (főleg, ha nem akar szakítani). Van, hogy a ghoster nem lát más kiutat a balhé mentes szakításra, pl. akkor, amikor a beszélgető partnere agresszív, nyomul, obszcén. Gyakori ok, hogy a ghoster elunja magát, nem látja haladni a beszélgetést vagy elégedetlen az elutasított féllel. Itt előkerülnek a válaszokban olyan indoklások, mint pl. a „másik túl tapadós”, de a kutatók nem térnek ki arra, hogy tényleg olyan-e a ghostee, mint amilyennek a ghoster leírja őt. A ghostee részéről az (amúgy jellemző) önváddal („nem vagyok elég jó neki” vagy „elrontottam valamit”), szerintem, érdemes óvatosan bánni. A jelek szerint ugyanis a ghosting kétarcú jelenség. Az a ghoster, aki az előbb még leértékelt minket, ghostee szerepbe kerülve méltatlankodhat, amiért szó nélkül otthagyták őt. Pedig nem csinált semmi rosszat. Van itt némi ellentmondás azért. Azon vizsgálati személyek aránya, akik találkoztak már ghosting-gal, a tanulmányokban 10-75% között mozog, és minél frissebb a vizsgálat, annál nagyobb ez az arány. Ennyien csak nem lehetnek unalmasak vagy tapadósak. A ghosting, továbbá, az én-központú és kevésbé könyörületes stratégiák közé sorolják, melynek használata során a ghoster-t kevésbé érdekli, min megy keresztül az elutasított fél. Sokszor a másik felé érzett közömbösség, érdektelenség mozgatja. Tehát a ghoster nem velünk van elfoglalva. Ez annyiban lehet jó hír, ti. ha közömbös, hogy talán túl sok rosszat sem gondol rólunk. Jó, van, amikor rosszat gondol, de könnyen lehet, legalább nem vagyunk rosszabbak nála.

Ami az önvédelmet illeti, az is ritka, hogy a kikosarazott fél bosszút álljon. Jó, harag előfordul, de a ghostee-k általában annyiban hagyják vagy alkalmazkodnak a helyzethez. Előfordul, hogy a ghostee negatívan értékeli a ghoster személyét, de nincs kielégítő kutatási adat arra vonatkozóan, hogy a ghoster-ek valóban rendelkeznek-e olyan negatív tulajdonságokkal, mint pl. az éretlenség, tiszteletlenség, gorombaság. Olyan adattal legalábbis biztos nem, amit objektív mérőeszközökkel nyertek volna. Több különböző helyzetben és csoportban. Legalább kétszer. A forrásaim a ghosting-ot szakítási stratégiaként kezelik, ami tudatosan választott. A választás sok tényezőtől függ, e listákban egyelőre nem találtam személyiségjegyekre való utalásokat. Arról sincsen elég adat, hogy vajon az on-line világ elkerülhetetlen kockázatáról, azaz egy normatív vagy „természetes”, ámde kevésbé kedvelt jelenségről van-e szó, amivel mindenkinek érdemes számolnia.

Felhasznált források

1. Koessler, R. B., Kohut, T., and Campbell, L. (2019). Integration and expansion of qualitative analyses of relationship dissolution through ghosting. DOI: https://doi.org/10.31234/osf.io/3kvdx
2. Koessler, R. B., et al. (2019). When Your Boo Becomes a Ghost: The Association Between Breakup Strategy and Breakup Role in Experiences of Relationship Dissolution. Collabra: Psychology, 5 (1), 29. DOI: https://doi.org/10.1525/collabra
3. Timmermans, E., Hermans, A., M. and Opree S., J. (2020). Gone with the wind: Exploring mobile daters’ ghosting experiences. Journal of Social and Personal Relationships, 1–19. DOI: 10.1177/0265407520970287
4. LeFebvre, L., E. et al. (2019). Ghosting in Emerging Adults’ Romantic Relationships: The Digital Dissolution Disappearance Strategy. Imagination, Cognition and Personality: Consciousness in Theory, Research, and Clinical Practice, 39 (2), 125–150. DOI: 10.1177/0276236618820519
5. De Wiele, C., V. and Campbell , J., F. (2019). From swiping to ghosting: conceptualizing rejection in mobile dating. In Hetsroni, A. and Tuncez, M. (Eds.)(2019). It Happened on Tinder: Reflections and Studies on Internet-Infused Dating. 158-176. ISBN 978-94-92302-44-1