Függőségek-függés mások véleményétől

 Mi az oka, ha megpróbálunk mások elvárásai szerint élni? Vajon, attól, hogy valaki konform módon viselkedik, csupán egy álarcot visel, tehát felszínesen, kaméleonként igyekszik beolvadni a környezetébe? A miértre nagyon egyszerű a válasz. Félelmeink vezethetnek bennünket oda, hogy nem vállaljuk fel a véleményünket, hogy nem vállaljuk a felelősséget önmagunkért. Félünk, hogy elveszítjük az állásunkat, hogy elhagy a szerelmünk, hogy barátaink másokkal szívesebben töltenek majd időt. Nos, ha ettől félünk, vajon bízunk-e , hiszünk-e a másikban, hogy őszintén ragaszkodik hozzánk, hogy fontosak vagyunk neki? És legfőképpen hiszünk-e önmagunkban, hogy vagyunk olyan értékesek, hogy nem fognak csak úgy dobni minket. Nyílván, nem. Nyílván azok az emberek viselkednek a legkonformabb módon, akik a leginkább félnek attól, hogy a körülöttük lévő ember nem őszintén választják őket, és még tovább menve akkor azt is gondolják, hogy őket nem lehet szeretni, nem lehet elfogadni. Bizonytalanok másokban és természetesen bizonytalanok önmagukban. Az önbizalom hiánya sokszor a szülő-gyerek kapcsolat zavarára, kora gyerekkori sérülésekre, hiányokra vezethető vissza. Az a szülő, aki nem tud pozitívan reagálni gyermeke létére, akinek a gyermek nevelése nehéz, sok lemondással jár és nem okoz örömet, az a gyermekben azt az érzést alakítja ki, hogy ő nem fontos, hogy nem értékes. A túlzott elvárások, a folytonos szidás, az elégedetlenség, a "bezzeg" hozzáállás is hasonlóan romboló hatású. A gyermek számára az az optimális, ha elfogadó, szeretetteli környezet veszi körül, amiben alapvetően azt éli meg, hogy az ő léte örömet okoz. Ha a szülői attitűd alapvetően ilyen, tehát elfogadó, szerető és derűs, akkor olyan gyermek fog nevelkedni, mint az Agymanók című film főszereplője. Így olyan kulcsemlékek adják a gyermek önmagáról való tudását, amik pozitívak. Ezek a derűs fő emlékek azután fel tudják venni a harcot mindenféle negatív, aktuális behatással, és egy esetleges krízis állapot után újra tud szerveződni a személyiség, nem törik össze, nem uralkodnak el rossz tapasztalatok a világról, sem önmagáról. Mindenkinek ajánlom a filmet, mert élvezetes, okos film, és pszichológiailag is hiteles.