A felnőtté válás krízise

Az ember élete során több normatív krízis időszakot is átél, amelyek jellemzően az egyes életfázisok közötti átmenetnél jelentkeznek. Ezek azért is normatív krízisek, mert egészséges esetben ezeken az ember keresztülmegy a fejlődése során. Az összes átmenet között azonban van kettő, ami különösen nehéz: a csecsemőkorban, közvetlenül a születést követően, illetve a felnőtté válás időszakában. Mindkét időszak hasonló abból a szempontból, hogy egy teljesen új világban kell felfedezni a túlélés mikéntjét.

Csecsemőkorban, miután megszülettünk, meg kell tanulnunk az anyaméhen kívül élni. A földi világban nem minden adódik olyan könnyen és gördülékenyen, mint az anyaméhben. Nem elég passzívan örülni mindannak a jónak, amit kapunk, hanem valamilyen módon ki kell fejeznünk a környezetünknek, különösen az édesanyánknak, hogy szükségleteink vannak, és segítségre van szükségünk.

A felnőttkorba való lépés hasonlóan gyökeres változást jelent az élet minden területén. Valójában kicsit újra meg kell születni, mert a felnőttvilághoz való csatlakozás egy „új” felnőtt ént igényel. Az Eriksoni pszichoszociális fejlődés elmélet szerint egészséges esetben a serdülőkor feladata az identitás kialakulása, amely 12 és 18 év között történik. Ezután 18-35 év között a fiatal felnőttkor következik, ahol az intimitás megtalálása a fő feladat.

A mai modern társadalomban ez kissé átalakult és későbbre tolódik. Például egy 2017-es cikk szerint a férfiak átlagosan 29, a nők pedig 26,6 évesen költöznek el a szülői házból. A KSH adatai alapján az első házasságkötéskor a férfiak átlag életkora 1980-ban még 24,5 év volt, a nőké 21,8 év, míg 2022-ben ez a férfiak esetében már 33,1 év, a nők esetében pedig 30,4 év.

Jelenleg a 20-as éveket megelőző néhány év, illetve a 20-as évek eleje általában még a lehetőségek felméréséről, a szerep- és útkeresésről szól. Az egyik nehézség ebben az időszakban az, hogy stabil identitás hiányában nagyon nehéz megtalálni a milliónyi lehetőség közül azt, ami mellett az adott egyén hosszútávon el tud köteleződni. A serdülőkor végén, fiatal felnőttkor elején az egyik fontos feladat a pályaválasztás. Utána, ha ez megtörtént, következik a hosszas megvalósítás: sok-sok főiskolai, egyetemi év, majd a pályakezdés és a karrierépítés. Általános társadalmi trend, hogy ezek mellett a mély és intim kapcsolatok kialakítása és azok melletti elköteleződés is eltolódik a fentiek miatt.

Azonban mind a pályaválasztásnál, mind a párválasztás fontos tényező, hogy a választásunk összhangban legyen a belső értékeinkkel. A pályaválasztásnál ennek segítségével tudunk egy szimpla munka helyett hivatást választani, a párválasztásnál pedig ez segíthet a mély kapcsolatok kialakításában.

A felnőtté válás folyamán fontos feladat a szülőkről való leválás, beleértve az érzelmi és anyagi leválást, illetve a fizikai külön költözést. Anyaként tudom, hogy milyen erős kötelék fűz a gyermekeimhez, és éppen ezért átérzem, hogy sok szülőnek miért nehéz ez a folyamat. Tartja a mondás, hogy egy anya mindig is anya marad. Azonban anyaként fontos szem előtt tartani, hogy mi a gyermek érdeke. Amikor eljön az ideje, kulcsfontosságú, hogy a szülő képes legyen elengedni a gyermek kezét, és hagyja, hogy önálló életet kezdjen, felelősséget vállaljon magáért.

Ez összefügg az autonómia kialakításával is, mely azt jelenti, hogy teljesen önálló emberré válunk. Ebben fontos szerepet játszik, hogy a saját belső értékeink alapján élhetjük az életünket, ami nagyfokú szabadságérzést eredményez. Ugyanakkor autonóm emberi lényként a felelősségvállalás is saját, innentől kezdve már nem vagyunk a szülők védőburkában, és magunknak kell felelősséget vállalnunk a saját életünkért, szükségleteinkért, valamint a szabadon meghozott döntéseink következményeiért.

Ezekbe, ha belegondolunk fiatal felnőttként, amikor még új a helyzet és hirtelen megnyomja a felelősség súlya a vállunkat, az ijesztő lehet és szorongással tölthet el. Ugyanakkor érdemes nem csak egy túlélendő feladatként, hanem egy óriási lehetőségként tekinteni rá, mivel millió és millió út van, amik közül választani lehet. A választáshoz érdemes egy kicsit mélyebbre ásni magunkban és megismerni valódi önnön magunkat, s abba az irányba elindulni, amerre az vezet. Azonban azt is hozzáteszem, hogy nincs jó vagy rossz út, csak út. Minden egyes élmény hozzátesz ahhoz, akivé válunk. Továbbá fontos szem előtt tartani azt, hogy lehet módosítani a döntésen és lehet új irányokat kipróbálni. A fiatalság pont erre való, hogy kipróbáljunk új dolgokat, mert ezeken a tapasztalásokon keresztül tanuljuk meg a felnőttvilág lehetőségeit, szabályait, korlátait, határait, illetve ezek is segítenek felfedezni önmagunkat, s rájönni arra, hogy mi vonz igazán.