„ Az érzelmi intelligencia magába foglalja a képességet saját és mások érzéseinek és érzelmeinek monitorozására, differenciálására és hasznosításukra a gondolkodás és a cselekvés szolgálatában” (Salovey és Mayer, 1990).
Számos kutatás bizonyította, hogy azokra, akik magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, kevésbé jellemzők az addiktív viselkedésmódok. A fizikai és mentális egészség fenntartása is könnyebben megy nekik, s az élet minden területén sikeresebbek, legyen szó a tanulmányaikról, a karrierbeli előrejutásról vagy a társas kapcsolatokról, magánéletről. Ezenkívül ezeknek a személyeknek a váratlan, kellemetlen helyzetekkel való megküzdési módjuk is lényegesen adaptívabb, nem beszélve arról, hogy jobban alkalmazkodnak a változásokhoz.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy boldogabbak, akik magasabb érzelmi intelligencia-szinttel rendelkeznek, mint azok, akik ebben a tekintetben alacsonyabb szintet képviselnek.
Az intelligencia (így az érzelmi intelligencia is) a környezet és az öröklés interakciójában fejlődik, így fejleszthető. Ennek elsődleges színtere a család és az iskola, azonban felnőttkorban is jól fejleszthetők azok a kompetenciák (például szociális kompetencia, amely az önmegismerés, az önértékelés és az önkontroll képessége), amely az érzelmi intelligencia szükséges alkotóelemei.
www.pszichologiai-tanacsadas.hu
Komment írása