Amikor valaki traumát szenved el, akkor az történik, hogy a megrázó, fájó élmény túl sok lesz számára. Az egész idegrendszere elárasztódik, és nincsen kontrollja az események felett. A kontroll hiánya pedig a tehetetlenség érzését hozza magával.
Amikor egy segítő folyamatba kezdünk, a legalapvetőbb a biztonságos légkör megteremtése. Ennek a jelentőségét nem tudom eléggé hangsúlyozni. Fontos, hogy azt élje meg a kliens (és nem mellékesen a pszichológus is!), hogy biztonságban van, és tudja irányítani mi történik vele. Ezért van az, hogy mindig lassan, apránként haladunk, folyamatosan ügyelve arra, nehogy túl sok legyen egyszerre, ami történik
.
Tudom, hogy a neten rengeteg olyan szöveg terjed, ami a bátor kliensekről szól, akik nem "tökölnek", hanem fejest ugranak a problémába, és rettenthetetlenül szembenéznek saját démonjaikkal. Mindez elsőre nagyon jól hangzik, katartikus és látványos lehet, ugyanakkor roppant veszélyes is.
A túl gyors, túl intenzív szembesülés az újratraumatizálódás veszélyét rejti magában. Ha a kliens kezéből kicsúszik az irányítás, és elárasztják a nehéz érzések, akkor csak egy újabb trauma keletkezik, feloldás nem.
Ezért fontos, hogy az erőforrásokkal felvértezve, az idegrendszer kapacitását folyamatosan növelve fedezzük fel, mi történik a testünkben, és biztonságosan, nem kapkodva, össze tudjunk kapcsolódni a nehéz érzésekkel, és az ezekhez kapcsolódó testi érzetekkel.
Erre jó egy trauma informált pszichológus, aki elkísér minket ebben a folyamatban, segít felfedezni hogy hol húzódik a kapacitásunk határa, és támogatja az óvatos, biztonságos haladást önmagunk felé, ami végső soron lehetővé teszi a gyógyulást.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása