Facebook és féltékenység

A közösségi média sok kapcsolati konfliktus forrása lehet és használatához több esetben olyan problémák kötődnek, mint a megcsalás, a féltékenység és a válás. A Roanoke College kutatói, Michael Hudson és kollégái megállapították, hogy a nemek közt különbségek mutatkoznak a Facebookkal kapcsolatos féltékenység terén.

Egy kutatás során a résztvevőknek azt kellett elképzelniük, hogy párjuk laptopját kölcsönvéve a „Mit csinálsz később?” Facebook-üzenet ötlik a szemükbe emotikonnal, vagy nélkül. A férfiak nagyobb féltékenységről számoltak be, ha párjuk kacsintós emotikon kíséretében kapott üzenetet egy ellenkező neműtől, míg a nőket a mosolygós emotikonnal, ill. az emotikon nélkül érkező üzenet tette féltékenyebbé.

Nem mutatkozott azonban nemi különbség, ha a résztvevőknek csupán egy Facebook-féltékenységi skálát kellett kitölteniük. A kutatók szerint ennek oka az lehet, hogy a nők inkább hajlandók bevallani, hogy féltékenyek, ha nyíltan megkérdezik őket erről, míg a férfiak hajlamosak rá, hogy elrejtsék ezt az érzelmet, mivel kifejezését szociálisan nemkívánatosnak tartják.

Minden résztvevőt megkértek rá, hogy írják le, hogy hogyan éreznék magukat és mit tennének, ha megtalálnák a fent említett üzenetet. A férfi és női válaszadók igen magas százaléka azt mondta, hogy beszélnének a partnerükkel, ami a fiatal felnőttek érettségére utalhat. Ugyanakkor a résztvevők egy része további válaszokat is feltüntetett: a nők inkább hajlamosnak mutatkoztak arra, hogy nyomozzanak a partnerük után és a barátaiknál keressenek támaszt. A férfiak nagyobb valószínűséggel számoltak be dühről és arról, hogy meg akarnák torolni a történteket az ismeretlen üzenetküldőn és/vagy a partnerükön.

A kutatók úgy vélik, a férfiak azért gurulnak nagyobb valószínűséggel dühbe egy ilyen forgatókönyv esetén, mivel elbizonytalanodhatnak a partnerük hűségét illetően és megcsalást gyaníthatnak a háttérben, ez pedig kihívás elé állítja azt az ösztönös parancsot, ami génjeik továbbörökítésére serkenti őket.

Hudson és kollégái adtak néhány tippet a kutatóknak és a Facebook-felhasználóknak egyaránt:

1. A nemi különbségek vizsgálatakor, különösen, ha az érzelmek is érintettek, érdemes különböző típusú mérőeszközöket használni. A résztvevők kitölthetnek kérdőíveket, de egyes esetekben sokkal őszintébb válaszokat kaphatunk, ha a saját szavaikkal írhatják le gondolataikat és érzéseiket.
2. Aggodalomra adott okot, hogy egyes résztvevők olyan szélsőséges válaszokat adtak, amik a partnerük és/vagy az üzenetküldő felé irányuló lehetséges erőszakot sejtettek, így ezen a téren hasznos volna további kutatásokat végezni (különösen a családon belüli erőszak lesújtó statisztikáinak ismeretében).
3. A kutatók azt ajánlották a pároknak, hogy beszéljenek a Facebook-használatukról és mondják el egymásnak, hogy mitől érzik kényelmetlenül, vagy frusztráltnak magukat. A nyílt, őszinte beszélgetés nemcsak az egészséges kapcsolat alapja, de arra is lehetőséget ad, hogy a párok megértsék, hogy mik azok a dolgok, amik heves érzelmeket váltanak ki a másikból és ennek megfelelően fektessenek le közös irányelveket.