Valójában az önreflexió, önismeret létszükséglet a belső harmónia megteremtését illetően, de sokszor csak krízishelyzetekben „fáj eléggé” valami ahhoz, hogy változtassunk rajta. És valóban, ezek a helyzetek hozzák a legtöbb ajándékot, és késztetnek a legnagyobb fejlődésre, ahogy – a régi, nem bevált sablonok helyett - új megküzdési módok keresésére kényszerülünk.
Az „otthonmaradás” sokaknak jelent nehéz helyzetet éppen azért, mert nincs jó kapcsolatuk, vagy éppen nincs is élő kapcsolatuk önmagukkal.
Pszichológusi praxisom során találkoztam a ténnyel, hogy – annak ellenére, hogy egyre többen kezdenek önismerettel foglalkozni – nagyon sokan sodródnak az életüket illetően. Mely azért is érdekes tény, mert a keleti kultúrákban évezredes hagyománya van az önismereti munkának, sokan világosodtak, világosodnak meg spirituális-önismereti munka során, itt nyugaton pedig társadalmi szinten valami egészen mást csinálunk – és nem is vagyunk túlságosan boldogok általa.
A természettől többek között megtanulhatjuk, hogy az árral érdemes úszni, nem pedig vele szemben. És a jelen helyzet csendessége vissza nem térő önismereti alkalom. Még ha valójában minden perc önismereti lehetőség, jelenleg bizonyos szempontból talán mégis könnyebb ráhangolódni önmagunkra. A cél az, hogy az esetleges szorongás energiáit konstruktív célokba fordítsuk át. Mert tudjuk: amire energiát fordítunk, az erősödik.
Ahogy több cég átállt home office-ra, a nagyobb mozgástér – már csak az idő tudatos szervezése miatt is - nagyobb felelősséget adott a kollégáknak, mely már önmagában is nagyszerű fejlődési lehetőség egyéni és szervezeti szinten is. (Hiszen a cégek egyébként is egyre inkább az empowerment irányába mozdulnak el világviszonylatban, vagyis a demokratikusabb szerveződés, átláthatóbb működés és a kollégák döntéshozatalba való bevonása által növelik a munkavállalók elkötelezettségét, jelen folyamat pedig facilitálhatja ezt a változást.)
Viszont visszatérve a személyesebb szinthez, amikor egy klienssel önismereti munkába kezdünk, a folyamat elején szívesen hozom be a fizikai– és mentális takarítás témakörét.
Ugyanis mi is az önismeret?
Egy olyan munka, ahol NEM felépítünk valami mesterségeset, hanem azokat a rétegeket takarítjuk el, melyek akadályoznak minket abban, hogy szabadon, hitelesen tudjuk megélni önmagunkat. Melyek miatt szorongást, lelki diszharmóniát élünk meg.
És hogy hogy jön ide a takarítás?
A következő részben kifejtem.
Komment írása