„És ezt nekem miért nem mondta senki?”- A külföldre költözés pszichés buktatói

Élethelyzet-változáskor gyakran hallom ezt a mondatot. A jövőbeli terveknél jellemzően az emberek utánanéznek a gyakorlati dolgoknak, abba azonban sokszor nem gondolnak bele, hogy az új helyzet valójában mivel jár, érzelmileg is.

Ha azt nézzük, hogy a külföldre költözéshez mi az, amit el kell intézni, minek kell utánajárni, akkor a vízum, lakhatás, munkahelykeresés feltételeivel kapcsolatban szinte mindenki lázasan tájékozódik. Arra viszont kevesen készülnek fel, hogy milyen veszteségekkel, lemondással jár az új élet reménye. 1000km-ekről nem lehet hazajutni fél óra alatt, így a jövőben biztosan lesznek olyan események, amiket egyszerűen a távolság miatt muszáj lesz kihagyni. Tartós kiköltözés óhatatlanul megszűri a barátságokat, és egy idő után csak a legszorosabbak maradnak meg. A családi kapcsolatok is megváltoznak, hiszen az online kapcsolattartás azért nem olyan, mint együtt ülni a karácsonyfa mellett, vagy együtt ünnepelni a születésnapokat. Az itthon maradók sokszor megbántódnak, haragszanak, amiért elhagyták őket, még akkor is, ha esetleg ők akarták azt, hogy pl. a gyerekük külföldön éljen. A szülőkkel való ambivalens kapcsolat pedig nem fog megoldódni a távolsággal. Van, amitől azért meg tud védeni, ha nem lehet papucsban átsétálni, ám a határokat távolról is muszáj meghúzni és betartatni. Nem elég csak meghúzni a határokat! Ha a másik utána is átlépegeti, van, amikor jelezni kell, hogy ahogy megbeszéltük, és ez esetben tényleg le kell tenni a telefont.

A párkapcsolatokat szintén kihívások elé állítja a külföldre költözés, akkor is, ha együtt, és akkor is, ha innentől távkapcsolatban folytatódik. A távkapcsolat nehézségeit talán nem kell magyarázni, viszont az együtt költözés is sok tényező miatt zátonyra futhat. A jövőkép-fantáziák általában ideális, tökéletes és boldog képet mutatnak. Ehhez képest óriási csalódás lehet, amikor valami nem úgy alakul, ahogy az ember elképzelte. Márpedig külföldön nagyon sok dolog van, ami nem úgy lesz, ahogy az ember elképzelte. Az emberek másképp szocializálódtak, és migránsként beilleszkedni egyáltalán nem könnyű sem egyedül, sem párban, sem családban. A nyelvtudás hiánya nemcsak megnehezít, de sok dolgot lehetetlenné is tesz, de még az anyanyelvi szintű nyelvtudás sem tudja pótolni, ha az ember nem abban a közegben nőtt fel. Ezeket a kellemetlenségeket persze be lehet vállalni, ám ha sok plusz stresszforrás összeadódik, és nincs kellően ellensúlyozva, vagy nem alakul ki gyorsan a szociális háló, nincs biztonságérzet, akkor a tehetetetlenség-érzet könnyen áttevődik a partnerre, akire tudatosítás nélkül haragudni fog az illető, vagy legalábbis túl sokat fog tőle várni. A párkapcsolatoknak stabil alapok nélkül túlságosan nagy kihívást jelenthet egyszerre ennyi változáshoz alkalmazkodni, és a lehetséges forgatókönyvekre felkészülés nélkül egyáltalán nem jó ötlet belevágni.

Mentálisan stabil partnerek között is konfliktusok fognak kialakulni a külföldre költözés kapcsán, hiszen, ha az egyik fél számításai bejönnek, a másiké viszont nem annyira, az óhatatlanul megborítja az egyensúlyt egy kapcsolatban. Azonban, ha pl. mentális betegségek, függőségek, neurodiverzitás (ADHD, autizmus) is nehezítik a helyzetet, akkor az akadályok pillanatok alatt megugorhatatlanokká válhatnak, kezeletlen depresszió, szorongás stb. esetén pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Külföldön élő kliens esetében egy magyar pszichológus/pszichiáter sem tud azonos mértékű felelősséget vállalni, mintha az itthoni ellátórendszerben lenne adott esetben hozzáférhető a megfelelő betegút, külföldi szakemberrel pedig anyanyelvi szintű nyelvtudás esetén is könnyen félrecsúszhat a megértés.

Amikor egy egész család költözik külföldre, akkor a családon belüli dinamikák is meg fognak változni a külső körülmények megváltozásával. A gyerekeket életkortól függően nagyon megviselheti, ha el kell szakadni a kis barátoktól, vagy hosszabb időre a szeretett nagyszülőktől, rokonoktól. A nyelvtanulás természetesen hatalmas előny lehet később, azonban nem minden gyermek képes egyszerre két nyelven kommunikálni. Vannak gyerekek, akiknek az első nyelv gyakorlása is nehézség lehet, ilyenkor egyáltalán nem tesz jót, ha még egy nyelv tanulására kényszerül. Nagyobb gyerekeknél esetleg két nyelv nem probléma, azonban az iskolában még 2 idegen nyelv tanulását várják el, ami viszont már tényleg csak a nyelvzseniknek fog menni, a többiek pedig rengeteg kudarcélménynek lesznek kitéve az iskolai sikertelenség miatt.

Váratlan veszteségek akkor is történnek, amikor az ember messze van. Ilyenkor, ha valaki szeretne, de nem tud ott lenni a szerettei mellett, az szintén megterhelő lehet, hiszen a bűntudat kialakulására fokozottan lehet számítani. Gyermek születése esetén az otthon maradó családtagok akkor sem fogják annyit látni pl. az unokát, ha viszonylag rugalmas a nagyszülő, és hajlandó 2-3 havonta repülőre ülni. Az együtt töltött idő pedig nem néhány óra lesz a nagyszülőknél, hanem több nap vagy hét összezárva akár az új otthonban, akár Magyarországon, ami szintén sok stressz forrásává válhat.

A fentiek leírása bármennyire is pesszimista, teljesen átlagos élethelyzeteket mutat be. A külföldi lét nagyon sokat adhat is, illetve vannak dolgok, amikre tényleg csak kint van lehetőség, és egyszerűen menni kell. Akinek van lehetősége megtapasztalni a külföldi létet, 1-2 évre mindenképp érdemes kipróbálni, hiszen önismeretileg is rengeteget adhat, átrendeződnek a prioritások, és ami eddig természetes volt, azt az ember megtanulja értékelni. Mielőtt valaki nekiindul, mindenképp érdemes tudatosan időzíteni és felkészülni, átgondolni, hogyan fog hatni a közeli hozzátartozókra a távolság, valamint a járulékos veszteségeket és kockázatokat is érdemes mérlegelni.