Értelmetlenség, üresség, kiszolgáltatottság érzése

     A jólét elérése önmagában még nem teszi az életünket értelmessé. ,,Mire megyünk a világ javaival, ha közben úgy érezzük, hogy életünk semmilyen értelembe nem ágyazódik be, hogy végcél nélkül járjuk utunkat? "

A mai kor emberét – aki már megtapasztalhatta a jólétet – az értelmetlenség, üresség és kiszolgáltatottság érzése kísérheti. A logoterápia és egzisztenciaanalízis éppen ezekre kíván reagálni. 

Az élet értelmességének kérdése

    A logoterápia azt a meggyőződést juttatja kifejezésre, miszerint az életnek feltétlen értelme van, amit semmilyen körülmények ellenére nem veszít el. Ugyanakkor ez az értelem kivonhatja magát az emberi megértésünk alól, mivel olyan, az embert felülmúló nagyságról van szó, amire csak ráérezni lehet, illetve megsejteni azt. Ebben a tekintetben a logoterápia pozitív világnézetet képvisel. Fontos itt megjegyezni, hogy pozitív szemlélete ellenére nem bagatellizálja a szenvedés tapasztalatát, sőt úgy véli, hogy ,,a szenvedés, a bűn és a halál.... teljesítménnyé is alakítható, ha helyes tartással és beállítódással fogadjuk".

Az értelem akarása 

    Logoterápiás szemléletben mindenekelőtt úgy látjuk az embert, mint aki életében értelemre törekszik, és ha értelemakarása frusztrálódik, akkor megbetegszik. 

Az értelem akarását a logoterápiában mint motivációs koncepciót értelmezzük, miszerint az embert az értelem utáni törekvés lelkesíti. Akkor beszélünk értelem beteljesülésről, amikor két megfelelés talál egymásra: az ember törekvése – egy belső rész –, és a szituáció értelemkínálata – a külső rész. A külső rész ugyan beszűkülhet, a belső rész viszont minden körülmények között ép marad. Minden egyes helyzetnek megvan a maga felszólító jellege, és ez a szituációban fellelhető értelem, melyet a szituációval szembesülő személy teljesíthet be. Az értelem akarása által vagyunk képesek megragadni a szituációban fellelhető értelmet. 

A szabad akarat kérdése

    A logoterápia más terápiás irányultságokkal szemben olyan nem determinált emberképet képvisel, amelyben az ember szabad akaratának központi jelentősége van. Ebben a szemléletben minden ember potenciálisan szabad akaratú, amit ugyan korlátozhat betegség vagy más körülmények, de alapvető meglétén nem változtathat. A szabad akarat egy véges lény akarata, tehát a szabadság nem jelent mentesülést a körülményektől, mégis az akarat szabadsága olyan álláspont megszerzésére szolgál, ami által képessé válunk szembesülni a körülményekkel.

Önmegvalósítás/ önmeghaladás

    A logoterápiában az emberi létezés legmagasabb céljának az önmeghaladást (öntranszcendencia) tekintjük. „Az ember végső soron csak olyan mértékben valósíthatja meg önmagát, amilyen mértékben értelmet teljesít be ….”. Az önmegvalósítás az értelemmegvalósítás mellékhatásaként következik be éppen azáltal, hogy az emberi egzisztencia képes önmagát meghaladni. A logoterápia értelemközpontú terápiát jelent, ám itt az értelem nem az intellektuális és kognitív képességeket jelöli, hanem azt a tapasztalatot, mely abból ered, hogy az életvilág történései feladatokat támasztanak számunkra – ezekre igyekszünk értelmesen válaszolni illetve bennük az értelemlehetőséget megtalálni.