Érezni, hogy létezem...

Mindannyiunk szándéka a jó élet elérése, ám egyre többen fogalmazzák meg, hogy nem szeretnének mást, mint érezni, hogy léteznek. 

A kényelmes életből még nem következik a létezés érzése, sőt, a komfort és kényelem könnyen magával hozhatja a létfeledés állapotát.
Egyre többen vannak tudatában, hogy a jó élet, (jól-lét), nem az általuk megszerzett anyagi javak meglétén múlik. Sokan eljutottak a felismerésig, hogy a fizikai jól-léten túl dolguk van a pszichológiai jól-léttel, ám kevesen vannak, akik a szellemi jól-lét (értelmes élet) jelentőségét is belátják. 

Napjainkban el vagyunk árasztva információval, módszerekkel és technikákkal azzal kapcsolatban, hogyan érhető el a gyógyulás, fejlődés, a boldogság. Ezek a 'technikák' általában a fizikai és pszichés jól-létünkre irányulnak. Ám ahogyan nő az ezekkel kapcsolatos objektív igazság mennyisége, úgy csökkenhet belső bizonyosságunk. Nem lehet, hogy valamiféle bizonyosság inkább a bennünk rejlő egyedi létlehetőségeink felfedezése és megerősítése nyomán érhető el, illetve annak tisztázása által, hogy milyen viszonyban állunk saját lehetőségeinkkel, és egyáltalán önmagunkkal?

Habár örvendetes a nyitottságunk a különböző viselkedési mechanizmusokra és ösztöntörekvésekre vonatkozó elméletekkel kapcsolatban, egy ponton érdemes ezeken túllépve felfedeznünk a személyt, akivel ezek a dolgok megtörténnek. Enélkül épp az ember lényegi jellegzetességét tévesztenénk szem elől: az ember szellemiségét, azt, hogy a létező személy mindig irányul valamire, keresi az értelmet, alkot, kreál, és cselekedetein keresztül válik valakivé. 

A szellemi síknak a megléte tesz sajátosan emberivé minket – ez a puszta létezéssel elégedetlen dimenzió, ami a szakadatlan kérdésfeltevéseink, keresésünk motorja, és ami által lehetőségünk van a szomatikus és pszichikai korlátozottságunkkal szembeni szabad állásfoglalásra.

Az értelmes élet nem mentes a szorongástól. ,,Ha valaki nem éli át a szorongást, a szabadságot sem fogja", ráadásul ,,a szorongás megmutatja hogy az értékek, ha elhomályosulva is, de ott élnek az egyénben."

A filozófiai irányultságú terápiák haszna

Annak megértésében, hogy mit jelent a szellemi értelemben is jó élet, vagy értelmes élet, a filozófiával való foglalkozás segítségünkre lehet. Inspiráhatja gondolkodásunkat a létezésünk értelméről; a szeretethez, gondoskodáshoz, halálhoz, szorongáshoz való viszonyunkról, valamint a döntés, választás és elköteleződés jelentőségéről. Az emberi szabadság határainak, az öntudatnak a kérdésével és lehetőségeivel kapcsolatban is támpontot adhat. Ezeket a kérdéseket legalább olyan fontos tisztáznunk, mint például a manapság gyakran emlegetett sémáinkat.

Tulajdonképpen minden terápiás irányzat mögött van valamiféle filozófia, illetve emberkép. Léteznek kifejezetten olyan szellemi megközelítésű pszichoterápiak, melyek a filozófiát is a gyógyítás szolgálatába állítják, mondván, hogy a szellemi gyökerű problémákkal, mint például az egzisztenciális frusztráció, az elidegenedés, illetve a létezés alepvető problémáival – elszigeteltségtől, az értelmetlenségtől/ jelentésnélküliségtől, a végességtől való félelem – a hagyományos pszichoterápiák nem tudnak mit kezdeni. Érdemes nyitnunk tehát a filozófiai irányultságú terápiák (egzisztenciálisnak vagy humanisztikusnak nevezett pszichoterápiás irányzatok) és egyáltalán a filozófia felé, mert segítségünkre lehetnek a létezés felfedezésében, a világhoz és önmagukhoz való viszony újraértékelésében.