Ép testben ép lélek, vagy ép lélekben ép test? Gondolatok a stressz okozta fizikai betegségekről

Az úgynevezett problémaközpontú megküzdés lényegében annyit jelent, hogy racionálisan meghatározzuk a problémát, kidolgozunk több megoldási lehetőséget, összevetjük azok előnyeit és hátrányait, majd kiválasztjuk a legjobbnak látszót, és azt lépésről lépésre végrehajtjuk. Ez a stratégia nem feltétlenül „kifelé” irányul, az is lehetséges, hogy az ember önmagában változtat meg dolgokat: módosítja igényeit, lemond bizonyos célokról, melyek elérése túl nagy erőfeszítéssel járna, esetleg megpróbál új készségeket elsajátítani. A lényeg, hogy megőrzi a kontroll érzését, és az adott stresszhelyzetet megoldandó (és megoldható) problémának tekinti. Azok, akik általában ezt a stratégiát alkalmazzák, stresszhelyzetben kisebb szubjektív diszkomfortot élnek át. Természetesen vannak olyan helyzetek, melyek a legracionálisabb embert is maguk alá gyűrik, ilyenkor elborítják a negatív érzelmek, és képtelen (vagy csak bizonyos idő elteltével válik képessé) a fenti stratégia alkalmazására.

A másik leggyakrabban használt megküzdési mód az érzelemközpontú stratégia. Itt az elsődleges cél az, hogy az egyén meggátolja az aktuális feszültség elhatalmasodását. Magát a problémát mintegy félreteszi. Jellemzően nehéz, felkavaró helyzetekben fordul elő, illetve akkor, ha befolyásolhatatlannak érezzük a szituációt. Természetesen ennek megítélése megint csak személyiségfüggő. A negatív érzések lecsendesítésére alkalmas módszer lehet az intenzív testmozgás, ami részint egészséges, részint sokszor segít a gondolatok rendeződésében, a korábban kezelhetetlennek vélt probléma megoldásában. Szintén az érzelemközpontú módszerek közé sorolhatjuk az alkohol- és drogfogyasztást, természetesen ebben az esetben súlyosbítja a helyzetet e szereknek az egészségre gyakorolt káros hatása. Bizonyos értelemben ide tartozik a dohányzás is, hiszen a rágyújtást nagyon gyakran egy-egy feszült helyzet előzi meg, és a cigaretta elszívásának idejére az ember mintegy kivonja magát a körülmények hatása alól.

Ennél talán rosszabb az, amikor másokon vezetjük le aktuális feszültségünket, hiszen ez sokszor épp azokat a kapcsolatokat rombolja, melyektől adott esetben segítséget remélhetnénk. Az indulatkitörések, a kényszeres szokások kialakulása ugyancsak érzelemközpontú megoldás, ellenben következményei hasonlóképp károsak.

A negatív érzések enyhítésének bevált módja a különféle kognitív technikák alkalmazása. Ilyen például a probléma tudatos félretétele, aktuálisan megoldhatatlan gondok esetén. Az ember tudatosan úgy dönt, hogy egy adott ideig nem foglalkozik a dologgal, hiszen látja, hogy akkor éppen nem tud előrelépni, a rágódás pedig csak a saját feszültségszintjének a növekedését eredményezi. Hasonlóképp hatásos lehet a helyzet átértékelése, fenyegető jellegének reálisabb megítélése. Ezek a technikák sokszor szakember segítségét igénylik.

Az érzelemközpontú stratégiákkal sok tekintetben rokon a támogatást kereső magatartás. Ez jellemzően segítség- és tanácskérést jelent, mások bevonását az adott probléma megoldásába. A társas támogatás pozitív hatással van az egészségre, ezen belül is fokozza az immunrendszer aktivitását. Nem véletlen, hogy számos esetben komoly támaszt jelent egy-egy speciális probléma köré szerveződött támogató csoport. Gondoljunk csak a daganatos betegségben szenvedőkre, a különféle traumákon átesett emberekre, a gyászfeldolgozó csoportokra, vagy éppen az alkohol fogságából menekülőkre. A hasonló problémákkal küzdő emberek társaságában új ötleteket, megoldásokat találhatunk, arról nem beszélve, hogy új ismerősökre, akár barátokra is szert tehetünk.

A fentebb részletezett megküzdési stratégiákat különböző mértékben mindenki alkalmazza. Ugyanakkor mindenkire jellemző egy adott típusú módszer, amihez az esetek többségében folyamodik. Mint említettem, ez alapvetően függ a személyiségtől, ugyanakkor nem megváltoztathatatlan. Megfelelő módszerekkel (akár szakember segítségével) a problémafókuszú módszer használatának gyakorisága növelhető, a sikeres megoldások pedig tovább erősítik ezt a folyamatot.

Ily módon az adott ember egyre kevésbé érzi magát a körülmények foglyának, és egyre erősödik benne az az érzés, hogy a saját sorsának aktív alakítója, ami nagymértékben javítja a stresszhelyzetek elviselésének képességét, és ezáltal pozitív hatást gyakorol mind a testi, mind a lelki egészségre.   

Irodalom:

Atkinson, L. R., Atkinson, R. C., Smith, E. E., Bem, D. J., Nolen-Hoeksema, S. (1999):  Pszichológia. Második, javított kiadás, Budapest, Osiris Kiadó