Ép testben ép lélek, vagy ép lélekben ép test? Gondolatok a stressz okozta fizikai betegségekről

Mindez összefüggésben áll az adott helyzetnek az egyén által észlelt befolyásolhatóságával és bejósolhatóságával. Minél kevésbé érzi valaki azt, hogy hatással tud lenni az események menetére, annál nagyobb mértékű szorongást, stresszt él át. Már önmagában az a hit is csökkenti a negatív érzések erősségét, hogy valaki képes befolyást gyakorolni a szituációra. A tehetetlenség, a kiszolgáltatottság egyenesen arányos a szubjektív stressz mértékével.

A másik kulcsfontosságú tényező a bejósolhatóság. Ha valaki fel tud készülni egy negatív esemény bekövetkezésére, akkor jóval kevésbé érzi azt kellemetlennek, mintha váratlanul éri. Gondoljunk csak a fogorvosi beavatkozásokra. Ezek többnyire fájdalmasak, de legalábbis kényelmetlenek, nehezen elviselhetőek. Viszont (és ezt bizonyára mindenki tapasztalta), ha a fogorvos előre jelzi, mi fog történni, a fájdalom, a diszkomfort érzése lényegesen kisebb. A bizonytalanság fokozza a stressz érzését.

Akadnak olyan helyzetek, melyekre ugyan tudunk hatni, és előre láthatóak is, ennek ellenére erős stresszt keltenek, pusztán azért, mert a képességeink határait feszegetik, többnyire nagy a tétjük, emiatt az esetleges kudarc kétségbe vonhatja addigi önértékelésünket. Emiatt is fontos a kitűzött célok optimális megválasztása. Ha valaki állandóan a képességei, lehetőségei határát súroló terheket vállal, túlhajszolja magát, óhatatlan, hogy előbb-utóbb valami nem sikerül, ami nemcsak az aktuális helyzetben okoz nehezen feldolgozható kudarcélményt: később, hasonló helyzetbe kerülve már eleve fokozhatja a feszültség szintjét, ami nagyban hozzájárulhat az újabb sikertelenséghez.

Szorongást válthatnak ki olykor belső konfliktusok is. Ezek jellemzően olyankor fordulnak elő, amikor egymással összeegyeztethetetlen céljaink vannak, és dönteni kell, melyiket választjuk, valamelyikről le kell mondani. Belső szükségleteink is lehetnek egymásnak ellentmondóak, egyszerre vágyhatunk például függetlenségre és függőségre, szoros kapcsolatra és magányra, vagy együttműködésre és versengésre. Az egészséges kompromisszum megtalálása jelentős belső feszültséggel járhat.

A stresszel való megküzdés is egyénenként különbözik. Ennek a folyamatnak van tudatos és tudattalan része. Ez utóbbiak a különféle elhárító mechanizmusok. A tudatos megküzdésnek fontos feltétele magának a stresszornak a felismerése. Az emberek gyakran nem is észlelik az őket érő káros hatásokat, sokszor még olyankor sem, amikor annak már komolyabb következményei vannak. A megküzdés lényegében tudatos alkalmazkodást jelent a megváltozott körülményekhez, fontos elemei az erőfeszítés, a célirányosság, a tudatos értékelés. Ennek első lépése (a kognitív kiértékelés elmélete szerint) magának a helyzetnek az értelmezése, még akkor is, ha gyakran ez villámgyorsan alig tudatosan, mintegy automatikusan megy végbe. Elsődlegesen arról dönt az ember, hogy az adott szituáció jelent-e veszélyt vagy sem, ha pedig igen, akkor rendelkezik-e megfelelő erőforrásokkal, melyek ezek, és hogyan lehet őket mozgósítani.

Az egyén által alkalmazott megküzdési módszereket három fő csoportba sorolhatjuk: ezek a problémamegoldó, az érzelmi jellegű és a segítséget kereső stratégiák.

Mindezekről részletesebben a következő részben olvashatnak.

Irodalom:

Atkinson, L. R., Atkinson, R. C., Smith, E. E., Bem, D. J., Nolen-Hoeksema, S. (1999):  Pszichológia. Második, javított kiadás, Budapest, Osiris Kiadó