Ép testben ép lélek, vagy ép lélekben ép test? Gondolatok a stressz okozta fizikai betegségekről

Sokan gondolják úgy, hogy a fizikai megbetegedéseknek kevés közük van a pszichés egészséghez, legfeljebb annyi, hogy ha valaki beteg és fájdalmakat él át, akkor érthető módon rosszabb a kedve, esetleg ingerlékenyebb, vagy aggódik a gyógyulása miatt. Akadnak azonban olyan vélemények is, hogy a baleseteket (néhányan ezt is vitatják, összefüggésbe hozva a figyelemre való képességgel) és a természetes kopást, „elhasználódást” leszámítva minden megbetegedés pszichés eredetű, de legalábbis összefüggésben áll vele.

Vannak olyan betegségek (ezeket összefoglaló néven pszichofiziológiai betegségeknek hívjuk), melyek esetében már bizonyított dolog, hogy (legalább részben) a krónikus stressz áll kialakulásuk hátterében. Ilyenek a különféle fekélyek, a magas vérnyomás, a szívbetegségek, az asztma. A folyamatos stressz sokszor kimeríti a szervezet erőforrásait, ez pedig káros hatással van az immunrendszerre, így a különféle vírusok és baktériumok is könnyebben károsíthatják az egészséget.

A stresszre adott fiziológiai reakciók az évezredek során keveset változtak. Szervezetünknek a „harcolj vagy menekülj” két lehetséges megoldása közül kell választania, ennek érdekében fokozódik a test anyagcseréje, felkészülve a fizikai erőkifejtés magasabb energiaszükségletére. Emelkedik a vérnyomás, szaporábbá válik a szívritmus, a légzés, nő az izomfeszültség. Ezzel egyidejűleg bizonyos testi funkciók „takaréklángon” kezdenek működni, ilyen például az emésztés. A szervezet endorfinokat választ ki, hogy csökkentse az esetleges fájdalomérzést, összehúzódnak a felszíni vérerek, így fizikai sérülés esetén kisebb vérzés lép fel. Ezzel párhuzamosan számos olyan hormon váltódik ki, melyek elősegítik a szervezet vészhelyzethez való alkalmazkodását. Ezek a változások fizikai aktivitást igénylő stresszhelyzetek esetén kifejezetten hasznosak, ám jelenlegi életviszonyaink között ez viszonylag ritka. Igen gyakoriak viszont az olyan helyzetek, amelyek hosszan elhúzódnak, és cselekvéssel nem lehet megoldani. A fentebb leírt fiziológiai reakciók ilyenkor ugyanazok, az egészségre gyakorolt hatásuk viszont gyakran kifejezetten káros. Állatkísérletek során számos negatív elváltozást (például gyomorfekély) mutattak ki, továbbá azt is, hogy az elhúzódó stressz csökkenti a betegségekkel szembeni ellenálló képességet.

A nagy terheléssel, nagy felelősséggel, ugyanakkor kevés kontrollal járó munkák jelentősen megnövelik a szívkoszorúér-betegségek kockázatát. Tipikus példa erre a futószalag mellett végzett munka. Ha több helyen kell egyszerre megfelelni a követelményeknek, szerepkonfliktusok alakulhatnak ki (például a munkahely és a család között), melyek tovább rontanak ezen a helyzeten.

Ezen kívül mindenki életében előfordulnak olyan váratlan, kivédhetetlen események, melyek úgyszintén komoly érzelmi megterhelést jelentenek. Ilyenek lehetnek a különféle természeti katasztrófák, háborús helyzet, családtag halála, munkahely elvesztése, de meglepő módon, sokszor a pozitív események is stresszkeltőek, mivel olykor komoly alkalmazkodást igényelnek. Ilyen lehet például a házasságkötés, a gyermek születése, vagy a magasabb pozícióba történő kinevezés.

A kedvezőtlen pszichés hatások gyengítik az immunrendszer működésének hatékonyságát, ily módon a szervezet védtelenebbé válik nem csupán a fertőző betegségekkel, hanem a különféle allergiákkal, rákos elváltozásokkal, illetve az autoimmun betegségekkel szemben. Egy, még a 90-es években végzett kísérletben náthával fertőzték meg a vizsgálatban részt vevő önkénteseket, akiknek előzőleg felmérték az aktuális stressz-szintjét. Az eredmények azt mutatták, hogy a megbetegedés valószínűsége a stressz mértékével arányosan nőtt.

Vannak ugyanakkor olyan pszichológiai tényezők, melyek képesek csökkenteni, vagy akár teljesen meg is szüntetni a stressz okozta káros hatásokat. Ilyen lehet a relaxáció, a megfelelő, egészséges életmód, vagy a bennünket ért, felkavaró, megterhelő helyzetek, események érzelmi feldolgozása.

Ezért mindenkinek ajánlható, hogy szakember segítségével, a komolyabb megbetegedések megelőzése céljából évente egyszer (ahogy laboratóriumi vizsgálatra is ajánlott évente egyszer elmenni) méresse fel aktuális stressz-szintjét, pszichés állapotát, majd ha a kapott eredmény veszélyeztetettséget mutat, akár néhány alkalmas pszichológussal folytatott konzultációval, akár hosszabb terápiával javítson saját pszichés állapotán, megelőzve vagy csökkentve ezáltal  komolyabb fizikai betegségek kialakulásának valószínűségét. Nevezhetjük ezt is egyfajta szűrővizsgálatnak.

Persze, nem minden emberre hat egyformán a stressz. Vannak, akik kihívásként élik meg a nehéz helyzeteket. Mindez összefüggésben áll a megküzdési készségekkel és stratégiákkal. Ezekről az írás következő részében olvashatnak.

Irodalom:

Atkinson, L. R., Atkinson, R. C., Smith, E. E., Bem, D. J., Nolen-Hoeksema, S. (1999):  Pszichológia. Második, javított kiadás, Budapest, Osiris Kiadó