Én ezt meg sem érdemlem - Amikor a bűntudat kísér minket

Végre pihenhetnénk, szükségünk is lenne rá, de megjelenik egy belső hang: „Hasznosabb dolgot is csinálhatnék.” Vagy ha meglepnénk magunkat valamivel, amire régóta vágyunk, rögtön ott a gondolat: „Megérdemlem ezt egyáltalán?”

Sokak számára az önmagukra fordított idő vagy figyelem nem természetes, nem elfogadható, hanem bűntudattal kísért.

Ennek hátterében gyakran az áll, hogy az értékesség érzése összekapcsolódik a teljesítménnyel és a másokról való gondoskodással. Ha hasznosak vagyunk, ha adunk, akkor érezzük magunkat elfogadhatónak. Amikor viszont magunk felé fordulunk, könnyen aktiválódik a belső kritikus hang: talán még nem tettünk eleget, nem érdemeljük meg.

Gyerekkori tapasztalatok is hozzájárulhatnak ehhez. Ha a pihenés, az énidő nem kapott teret, vagy ha azt tanultuk meg, hogy előbb teljesíteni kell, és csak utána lehet jutalmazni magunkat, akkor felnőttként is feltételhez kötődhet az önmagunkról való gondoskodás.

A bűntudat gyakran arról szól, hogy azt tanultuk: mások szükségletei előrébb valók, mint a sajátjaink. Hogy ki kell érdemelni.

Mit lehet tenni?

Első lépésként segíthet észrevenni és megnevezni a belső hangot: „Megjelent a ‘nem érdemlem meg’ gondolat.” Már ez távolságot adhat a negatív érzéstől. Nem kell vele vitatkoznunk, győzködni. Csak tisztában lenni azzal, hogy van egy ilyen hang, amelyet nem kötelességünk követni. Fontos, hogy tudatosítsuk: semmi rosszat nem teszünk, csak valami újat próbálunk ki.

A változás gyakran úgy kezdődik, hogy a bűntudat jelen van – és közben mégis másképp cselekszünk.

Segíthet az is, ha egészen apró lépésekben indulunk el. Nem hosszú pihenésre van szükség, hanem például néhány perc tudatos megállásra, egy rövid sétára, vagy egy olyan dologra, ami egy kicsit örömet ad. Az időkeret kijelölése biztonságot adhat: „Most 10 percig ezzel foglalkozom.”

És ami talán a legfontosabb: minden ilyen apró lépés új tapasztalatot ad. Azt, hogy nem történik baj attól, ha magunkra is figyelünk. Ez nem önzés. Ez öngondoskodás, hogy jól legyünk mi is.