Elvárások szorításában

Az életünk során számos szerepben kell helyt állnunk, melyek más-más feladatokkal, felelősséggel és elvárásokkal járnak. Egyes szerepek egészen magától értetődően, mondhatni ösztönösen belénk kódolva is megnyilvánulnak (pl. gyerek szerep, testvér szerep, stb.), míg másokat inkább választhatunk magunknak (pl. gazdi szerep). Legyen szó „örökölt” vagy éppen választott szerepről, elmondhatjuk, hogy ezek az esetek jelentős részében kapcsolatokban nyilvánulnak meg. Mondhatom ugyan, hogy lány vagyok, de azt, hogy mitől leszek „jó lány” már nem csak én, hanem az engem körülvevő emberek (a kor és a társadalom) is meghatározzák.

Szerepeinkre sokféle módon tekinthetünk. Én szívesen gondolok rájuk úgy, mint az énünk részei, melyek az életkorral és az élethelyzet változásaival együtt rugalmasan alakulhatnak. Amennyiben a szerephez kapcsolódó elvárásoknak megfelelünk, akkor abban a szerepkörben komfortosan fogjuk érezni magunkat. Valószínűleg sikerélményeket és pozitív visszacsatolást hoz majd megélni ezt a szerepet, mely növeli az általános elégedettséget és az önbizalmat is.

Sajnos ez fordítva is igaz. Ha szerepeinkben nem érezzük magunkat komfortosan, az számos tünet megjelenését okozhatja. Gyakori a túlhajszoltásg, az alváshiány, a feszültség növekedése, az emberi kapcsolatok romlása. Természetesen ez függ a probléma jellegétől is. Vegyük sorra a leggyakoribb nehézségeket és a lehetséges megküzdési módokat!

1. Nem önként, hanem kényszerből vagyok egy szerepben

Ez a probléma leggyakrabban a munkavállalói szerep kapcsán jelentkezik. Ha már nem szeretjük a munkánkat, mégis kénytelenek vagyunk (pl. anyagi okok miatt) maradni, az napi szintű feszültséget okozhat és ez jelentősen rontja a jóllétünket. Mit lehet ilyenkor tenni? Érdemes tudatosítani magunkban, hogy miért vagyunk benne az adott szerepben! Próbáljunk meg a nehézségek mellett az előnyökre is koncentrálni, gyakoroljuk a pozitív átkeretezést!

2. Nem fér bele az időmbe egy vagy több szerep

Gyakori jelenség, hogy egyszerre akár 10-20 szerepben is szeretnénk jelen lenni, ami szinte lehetetlen kihívás. Ilyenkor érdemes átgondolni, melyek azok a szerepek, amelyeknek akár búcsút is inthetünk. Persze nem csak mindent vagy semmit megoldások léteznek! Gondoljuk át, hogy miből tudnánk egy picit lecsípni, hogy teret engedjünk az énünk egy másik jelentős szerepének.

3. Nem tudok megfelelni a szerephez kapcsolódó elvárásoknak

Ahogy említettem, természetes, hogy az életszerepekhez elvárások kapcsolódnak. Ezek az elvárások bizonyos mértékben segítenek minket, hiszen irányt mutatnak és informálnak arról, hogyan lehet boldogulni az adott feladatban. Azonban, ha ezek az elvárások túlzóak, az bénító hatással lehet ránk. Hiszen minek is próbálkozzak, ha úgysem sikerülhet?

Belső elvárásainkat gyakran hiedelmek vagy automatikus negatív gondolatok tartják fenn. Ha úgy érezzük, könyörtelen belső mércénk van, érdemes ezekkel foglalkozni.

• Kell és kellene állítások helyett fogalmazzunk meg célokat és vágyakat!
• Felejtsük el a hibák keresését és a negatív self talk-ot! Helyette adjunk magunknak is pozitív visszajelzést, ünnepeljük meg a fejlődést és a sikereket!
• A mindent vagy semmit gondolkodás helyett törekedjünk az „elég jó” elérésére”!
• Kerüljük a túláltalánosítást! Időnként emlékeztessük magunkat, hogy egyetlen hiba nem jelenti a teljes bukást :)