Elvárások fogságában – A megfelelési kényszerről – 2.rész

Megfelelési kényszerről akkor beszélünk, amikor úgy érezzük, hogy folyamatosan elvárásoknak kell megfelelnünk, hogy mások elfogadjanak, szeressenek, vagy megbecsüljenek minket. Jellemző, hogy a saját vágyainkat, érzéseinket szinte mindig háttérbe szorítjuk, és mások kívánságai szerint próbálunk élni, alig-alig tudunk nemet mondani még olyasmire is, ami kellemetlen számunkra.

Mindez folyamatos szorongással jár. Hogy elég jó vagyok-e? Hozom-e azt a szintet, minőséget, amelyet úgy gondolom, hogy elvárnak tőlem? Ahhoz, hogy szeressenek, tökéletesnek kell lennem. A folyamatos aggódás fárasztó és a kreativitásunk, problémamegoldóképességünk rovására megy.

Fontos ismét megjegyezni, hogy az természetes és jó dolog, ha figyelünk másokra, kedvében járunk valakinek, a gond akkor van, ha folyamatosan ezt tesszük, mégpedig úgy, hogy az akár saját elveinkkel is ellenkezik. Az első részben a megfelelési kényszer gyökereiről, kialakulásáról volt szó. Most azt tekintjük át, hogy mit lehet tenni a változásért!

Talán a legfontosabb, hogy rájöjjünk és elfogadjuk: senki sem tökéletes és így mi sem. És ez így van jól! Szabad hibáznunk, attól nem leszünk rossz emberek. A megfelelési kényszerrel küzdők gyakran használják a „kell” és „muszáj” szavakat. Fontos lépés, hogy elhagyjuk ezeket. A „Tökéletesen kell megcsinálnom” helyett legyünk magunkkal megengedőbbek: „igyekszem jól csinálni, de nincs baj, ha esetleg hibázok.” Fontos az énhatáraink megismerése: mi az, amit meg tudunk tenni, mi az,ami már kényelmetlen. És persze ezen határok kijelölése, védelme: merjük kifejezni, elmondani szükségleteink, vágyaink. Nem elhanyagolható az önértékelésünk növelése sem: olyan dolgokat összegyűjteni, amelyek megvalósítására büszkék vagyunk, legyen az akármilyen apróság is. Amelyek véghezvitele a komfortzónánk átlépést igényelte. Miért tudtuk ezt akkor megtenni?

Készülnünk kell arra is, hogyha elkezdünk változni, a környezetünkben nem mindenki fogadja majd ezt lelkesen: lesznek próbálkozások a visszarendeződés elérésére is. Megkaphatjuk azt is, hogy „régen nem ilyen voltál.”