"Egyénibe vagy csoportba járjak?" - Hogyan segít a csoport?

Nagyon izgatottt vagyok, mert májusban egy kolléganőmmel végre elindítjuk azt az önismereti csoportot, amelyet olyan régóta tervezgetek (lásd: a profilom Programok menüpontjában). Ennek kapcsán elkezdtem ismét átrágni magam a szakirodalmon, aminek hatására csak méginkább elkezdtem lelkesedni a csoportok, a csoportos önismereti forma iránt!

“Bár Julius számos cikket írt szakfolyóiratokba azokról a különféle módokról, amelyekkel a csoport segíteni képes a tagokon, a lényegi elem szavakba öntését mindig nehéznek találta, azt ugyanis, hogy a csoport sajátos gyógyító környezetet teremt résztvevői számára. Egyik cikkében olyan bőrgyógyászati kezeléshez hasonlította a csoport működését, melynek során a beteget lágy zabkásafürdőbe helyezik. A csoport vezetésének egyik pozitív mellékhatása – amit nemigen hangoztatnak a szakmai fórumokon –, hogy a csoport gyakran meggyógyítja magát a terapeutát is. Bár Julius sokszor érzett személyes megkönnyebbülést egy-egy foglalkozás után, soha nem volt biztos benne, hogy mindez milyen mechanizmus alapján történik. A jó érzés talán annak a következménye, hogy 90 percen át elfeledkezik önmagáról, vagy hogy a terápiával másokon segít. Megeshet, hogy saját szakmai tudása okozza a kellemes érzést, hiszen büszkeséggel tölti el az önmagával való elégedettség és a többiek elismerése. De az is lehet, hogy mindez együtt van jelen. Julius már nem kereste a végső választ, az elmúlt pár évben megelégedett azzal a közönséges magyarázattal, hogy egyszerűen magával ragadják a csoport gyógyító energiái.” (Yalom, 2008, p. 127)

Miben segít a csoport?

Foulkes a csoportot tekintette alapvető pszichológiai egységnek. Szerinte minden embert alapvetően határozza meg a világ, a csoport, a társadalom, amelyben él. A neurózisokat és pszichés zavarokat az egyén és eredeti csoportja közötti kapcsolati problémák következményének tekintette. Foulkes szerint a feloldás csak közösségi kontextusban lehetséges, vagy abban a csoportban, ahol a zavar keletkezett, vagy pedig egy terápiás csoportban (Vlastelica, 2011). Tehát ha a probléma csoportban keletkezett, akkor az csoportban is oldható meg (GASI, 2023). 

A csoport-pszichoterápia lehetővé teszi, hogy a tagok megtanulják, hogyan működnek kapcsolataikban: milyen várakozásokat, tudattalan fantáziákat, akadályokat hoznak be csoportjaikba. (Gabbard, 2016)

Hogyan segít a csoport?

Számos szerző (pl. Horwitz, 1977, Yalom, 1985) szerint a csoportos munka teljes potenciálját akkor lehet a legjobban kiaknázni, ha minden tag reagál a többiekre, és a tagok segítenek egymásnak. Ha tudatosulnak a fejlődés elakadását megelőző tényezők, majd pedig feloldódnak az új csoporthelyzetben, akkor megindulhat a kommunikáció, ezáltal pedig idővel megszűnhet a tünet. (Ormay és Bokor, 2000)

A fenti idézetben Julius Hertzfeld, a Schopenhauer-terápia c. regény főszereplője (Irvin Yalom részben magáról mintázott csoportterapeutája) elmélkedik a csoport gyógyító erejének mibenlétéről. Ez a fiktív terapeuta évtizedek óta vezet nyílt csoportokat, és a fenti jelenetben próbálja magában megfogalmazni, mégis hogyan gyógyítanak csoportjai. A fenti idézet is mutatja, mennyire nehéz tényszerűleg összefoglalni, pontosan miben rejlik a csoport, a csoportmunka egyéni gyógyító haszna, legyen szó pszichológiai vagy pszichiátriai pácienseket magába foglaló csoportokról. 

Bár a Schopenhauer-terápiában a főszereplő nehezen határozza meg a csoport hatótényezőit (Yalom, 2008), Yalom mégis megpróbálkozott ennek összefoglalásával A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata c. munkájában (Yalom, 2001). Ebben megfogalmazta azt a 11 terápiás tényezőt, amely véleménye szerint a csoportok sikerének kulcsát jelentik az egyénre nézve. A yalomi terápiás tényezők a következők:

1. Reménykeltés: A csoport kezdete előtti tájékoztatással, a pozitív elvárások erősítésével befolyásolható az a reményérzet, amelyet a csoporttag a kezeléshez kapcsol. Ugyanakkor nem csak a csoportvezető képes ezt befolyásolni: a csoport jellegzetessége, hogy a megküzdés-összeomlás kontinuum különböző pontjain álló tagok folyamatos kapcsolatban állnak, így saját élményeik, eredményeik, fejlődésük megosztásával és prezentálásával segíthetik társaikat szkepticizmusuk legyőzésében.

2. Egyetemesség: A páciens rájöhet, hogy nincs egyedül a problémáival, mások is járnak ugyanabban a cipőben. Ezáltal csökken az egzisztenciális magány, a kilátástalanság érzése.

3. Információátadás: A sikeres csoportmunka következményeként a csoporttagok tanulnak a tüneteik, mintázataik jelentéséről, a különböző dinamikákról és a psziché és a pszichoterápia működéséről. Mindez egyszerre implicit és explicit módon történik.

4. Altruizmus: A csoportélmény része, hogy a csoporttagok megtapasztalják, hogy támogatást, segítséget tudnak nyújtani másoknak. Ez növelheti a kompetencia- és fontosságérzetüket, ezzel csökkentve például a tehetetlenségérzésüket.

5. A primér családi csoport korrektív összegzése: A terápiás csoport emlékeztetheti a csoporttagok a családhoz (tekintélyfigurák, egyenrangú testvérek, feltárulkozás, erős érzelmek, intimitás, stb.), így a tagok újraélhetik korábbi családi kapcsolati mintáikat, konfliktusaikat, ugyanakkor eszközöket is kaphatnak azok korrigálására.

6. Szocializációs technikák kifejlesztése: A csoportokban a nyílt kommunikáció és visszajelzés segítségével a csoporttagok jelentős információhoz juthatnak maladaptív szociális viselkedésükkel, és megtanulhatnak hatékonyabban kommunikálni másokkal.

7. Utánzó viselkedés: A többiek és a terapeuta modellszerepe fontos tanulási forrás a csoporttagok számára. A tagok új módszereket tanulhatnak a nehéz kapcsolati problémák sikeres kezeléséről,  a régi, diszfunkcionális mintákon való túllépésről, és új kapcsolatokat alakíthatnak ki, amelyek támogatják a változást. 

8. Interperszonális tanulás: A csoportfolyamat egy laborként is felfogható, ahol a tagok az intimitásról és a kapcsolatokról tanulnak, a másokhoz való viszonyulást gyakorolják. Van, hogy valakinek ez az első élménye arról, milyen, amikor őszintén kommunikálhat, miközben a többiek tisztelettel és támogatással fordulnak felé.

9. Csoportkohézió: Kutatások is alátámasztották, hogy a csoportélmény során bekövetkező egyéni változást a tagok egymás iránti kapcsolatának minősége határozza meg. A csoporthoz tartozás egyszerre kelt a csoporttagban támogatottság- és kompetenciaérzést. 

10. Katarzis: Előfordulhat, hogy a csoport tagjai hirtelen rálátást nyernek valamire vonatkozóan a másokkal való interakció révén, ami jelentős belső elmozdulást hozhat bennük. Ezeket érzelemkitörések kísérhetik, amelyek felszabadítják a régi sebekkel kapcsolatos fájdalmat vagy haragot. Ugyanakkor a katarzist önmagában nem tekintik gyógyító hatásúnak. Fontos azonban ezeknek az érzelmeknek a megfelelő kezelése, feldolgozása, illetve az azoknak való jelentéstulajdonítás.

11. Egzisztenciális tényezők: Az időkorlátos csoportélmény felszínre hozhatja a halál, az elmúlás, az idő korlátozottságának kérdéseit, és lehetővé teszi a tagok számára, hogy nyíltan, biztonságos környezetben megvitassák őket. A kliensek támogatást kaphatnak a csoporttól abban, hogy elfogadják az „élet feltételeit” a múltbeli menekülési mintáik helyett. (Yalom, 2001)

Aki csoportba megy, az számíthat rá, hogy olyan előnyökkel jár majd az ottani munka, mint az áttételi reakciók értelmezésének szélesebb skálája,  a kapcsolatainkra való szélesebb és többdimenziós rálátás, a pszichés problémák egyetemességének érzése. A másoktól való tanuláson, a csoportos megosztáson keresztül fejlődhetnek szociális képességeink, interperszonális tanulásra, altruizmusra, és a másokon való segítésen keresztül saját kompetenciaérzésünk növekedésére nyílik lehetőség. A csoportban lehetőség nyílik a primér családi csoport korrektív újraélésére, és a csoportban kialakuló kapcsolatok, a csoportkohézió, a támogató csoportos közeg előnyeinek élvezetére. A csoportos tanúságtétel és jelenlét segítségével megtanulhatjuk saját érzéseinket megélni és elfogadni, magunkért és másokért hatékony módon felelősséget vállalni.

Ha érdekli a csoportban való önismereti munka, jelentkezzen májusban induló önismereti csoportunkra! Részletek a profilomon a Programok menüpontban!

Hivatkozások:

1. Bokor L., Ormay T. (2000/2008): Analitikus csoportpszichoterápiák. In: Szőnyi G., Füredi J. (szerk): A pszichoterápia tankönyve, Medicína, Budapest, pp: 363-375.
2. Gabbard, G. O. (2016). A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve (Hungary). Lélekben Otthon Kiadó. 
3. GASI, G. A. S. I. (2023). The Group Analytic Model. Group Analysis. https://groupanalyticsociety.co.uk/about-gasi/group-analysis/
4. Horwitz, L. (1977). A group-centered approach to group psychotherapy. International Journal of Group Psychotherapy, 27(4), 423–439. 
5. Vlastelica, M. (2011). Group analytic psychotherapy (im)possibilities to research. Mental Illness, 3(1), e2. https://doi.org/10.4081/mi.2011.e2
6. Yalom I. D. (2001). A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata (Irvin D. Yalom—Bíró Sándor (Szerk.)). ANIMULA KFT.