Egészséges önértékelés és párkapcsolati harmónia

 Vajon, helyes-e, ha várunk valamilyen ideális állapot elérésére ahhoz, hogy nyitottak legyünk párkapcsolat kialakítására? Vajon igaz-e az, hogy ahogyan mi szeretjük önmagunkat, úgy szeretnek bennünket mások? Vajon helytálló-e az a kijelentés, hogy hogy aki szépnek látja magát, azt látják mások is szépnek, értékesnek? Természetesen ebben sok igazság van.

Ha nem szeretjük magunkat eléggé, ha értéktelennek találjuk önmagunkat, akkor valóban van arra esélyünk, hogy olyan emberrel ismerkedjünk meg, aki számára nem leszünk fontosak, aki kihasznál bennünket, aki nem értékeli a személyünket. De vajon igaz-e az, hogy addig ne is kezdjünk bele kapcsolatba, amíg nem vagyunk jóban önmagunkkal? A párkapcsolat a legtöbb ember életében igen fontos. Nem csak azért, mert alapvető szükségleteink elégülnek ki általa, hiszen megvéd bennünket a magánytól, az izoláltság érzésétől, nem csak azért mert ösztöneink is kielégülhetnek (szexualitás, gyermekvállalás), hanem azért is, mert a kapcsolat, a szeretettség érzése a korrekciós élmények lehetőségét nyújtja. Tényleg létezik olyan ember, akit nem lehet szeretni, aki nem lehet szerethető valaki számára? Az emberek többsége jó is és rossz is.

Tehát, amikor a páciensem úgy tekint magára, mint aki nem szerethető, aki meg akarja magát változtatni, akkor tévedésben van. Hiszen egész biztosan szerethető egy fontos másik számára. Ami sokszor a meglepetés élményével jár. Megélni, hogy van olyan ember, aki a hibáimmal is elfogad, sőt szeret, sokszor be is gyógyítja azokat a sérüléseket, sebeket, amik miatt az adott személy szerethetetlennek érzi magát. Tény viszont, hogy senkitől nemvárhatjuk, hogy megmentsen, gyógyítson minket. Akinek nem olyan szerencsés, hogy megtalálja azt az embert, aki elfogadja minden gyengeségét, annak fontos, hogy maga próbáljon meg változtatni akár azzal, hogy pszichológushoz jár, hiszen a pszichológus páciens kapcsolata korrektív.