Drogok és szülők. Megelőzés.

1. Megelőzés
F10-F19. Ezek a pszichoaktív szerek használata által okozott mentális és viselkedés-zavarok pszichiátriai kódjai. És ha már kódja is van, akkor komolyan kell venni. Cikkemmel a serdülő korú gyermekkel élő szülőkhöz szeretnék szólni, mivel sajnos nem elég szó van ezen témáról a hétköznapokban, pedig a helyzet nagyon súlyos. Ennél már csak az súlyosabb, ahogy a fiatalok kihasználják a szülői tudatlanságot! De pár sor erejéig térjünk vissza a pszichoaktív szerek által okozott pszichés és viselkedés-zavarokra, mik is tartoznak ide a teljesség igénye nélkül: akut intoxikáció, delírium (mérgezésnél súlyosabb állapot), abúzus, dependencia, megvonási szindróma, megvonási szindróma delíriummal, pszichotikus zavar, amnesztikus szindróma (memória károsodás), szorongásos és pánikrohamok, kényszeresség és nem utolsó sorban a személyiség-és viselkedésbeli zavarok, melyek hatnak nem csak a használóra, de környezetére is.
Mindezt, nem az elrettentés miatt írtam le, hanem azért tartottam fontosnak, mert gyermekeink könnyen hárítják ezeket a következményeket. Az a meglátásom, hogy a médiának van a legnagyobb felelőssége a fiatalság könnyelmű droghasználatában, hiszen nézzük csak meg a (főleg amerikai) zenei klippeket, ami a legmenőbb, abból nem hiányozhat a drog, a pénz és a meztelenkedés. Az ”I’m high” és ”Take us a xan” csak kettő a számtalan drogról szóló refrénekből, ami muatatja, hogy mennyire nincs tabu, minden kimondandó és kipróbálandó. Ma a tapasztalat számít, az a ”cool”, a menő, ami feloldja a félelmet, ami megakadályozhatná a kipróbálást, használatot.
Az én serdülő gyermekemnél is voltak drogról szóló felvilágosító órát tartani, ami inkább nekem volt elrettentő, mint a fiataloknak, mert ők a dolgok ”rózsaszín” oldalára fókuszálnak, ahol a drog feldobja a bulit, amitől az érzékek megváltoznak és amitől kompenzálhatják a bennük levő hiányosságokat, mint önbizalom, szorongás. A mai szülők generációjának még a szeszes ital és talán 1-1 füves cigi jelentette a megváltozott tudatállapotot, míg ma a szintetikus drogok és pszichiátriai gyógyszerek hatalmas veszélyével kell szembenézni. A veszély már a kipróbálásnál kezdődik, mert az már nem titok, hogy fiataljaink önbizalomhiánnyal, szorongásokkal küzdenek, ami táptalaja lehet ezen szerekre való rászokásnak. Észre sem veszik és már nem is azért szedi mert ehhez van kedve, hanem azért, mert nélküle sokkal nehezebb, szorongóbb, feszültebb. Könnyebb a drog által nyújtott hamis észlelésen keresztül megélni a hétköznapokat, mint azt a maga valóságában.
Hol a határ? Nem állhatunk ott, hogy kivegyük a kezéből, de egy igazán őszinte kapcsolat kialakításával nagy hatással lehetünk a folyamatra. A mély és őszinte kapcsolat alapja a kommunkiáció, az őszinte és kiváncsi odafordulás a gyermekünk felé. Figyeljük meg, hogy kicsi a gyermek mennyi figyelmet kap és ami növekedésével együtt csökken és a kapcsolat felszínessé válásához vezet. Szülőként nagyon kényelmes állapot, amíg a gyermek kicsi és teljes mértékben tőlünk függ, de ez a serdülőkor elérésekor hatalmas változáson megy keresztül. Elkezdődik a határok komolyabb feszegetése, amikor már a kortársak hatása felülkerekedik a szülői modellen és azon kapjuk magunkat, hogy az általunk oly jól ismert gyermek teljesen más személyiségekben jelenik meg, amiket próbálgat mint jelmezeket. Ekkor mit tesz a szülő? Megpróbálja még inkább ”megregulázni”, amivel csupán azt éri el, hogy az még inkább az őt megértő és elfogadó kortársak felé fordul. A drog kipróbálását, használatát semmilyen formában sem fogadhatjuk el szülőként.
Ha mi sem értjük mi is folyik a gyermekünkkel, nem tudjuk mik azok a drogok és melyik mit okoz, akkor semmilyen állásfoglalást nem tudunk tenni. Az első lépés serdülő szülőként, hogy érdeklődjünk, tanuljunk a témáról, mert csak így tudjuk idejében felismerni a problémát és magabiztos hatékony döntéseket hozni.
Elgondolkodhatnánk azon a megoldáson, hogy úgy legyünk ott és szemléljük gyermekeink felnőtté válását, hogy közben őszinte kiváncsisággal, megértéssel és hitelességgel támogassuk őket. Olyan ez, mint amikor elvetjük a magot, majd tizen évekig öntözzük, óvjuk széltől vihartól és amikor végre elkezd bimbózni, akkor ritkítanánk odaadó gondozásunkat csak azért, mert nem tetszene a bimbó, pedig még azt sem tudjuk milyen lesz a virág mikor kinyílik. Mi vagyunk az érettebbek, a tapasztaltabbak, ezért nyújtsunk mi jó példát gyermekeinknek hozzáállásunkkal.
A következő, jövő héten megjelenő részben a problémával való szülői megküzdésről fogok írni.