Digitális önelvesztés – Mi marad belőlem, ha mindig elérhető vagyok?

Nyár, telefon, belső csend – a kikapcsolódás igazi próbája

A nyár elvileg a lelassulásról szól. Arról, hogy végre nem nézzük közben az emaileket, amikor isszuk a reggeli kávénkat. Hogy hagyjuk a naplementét megtörténni anélkül, hogy azonnal lefotóznánk. Mégis, sokaknál a nyár sem hoz valódi nyugalmat. A telefon ott van a zsebünkben, a kezünk ügyében, észrevétlenül is elviszi a figyelmünket. Gyakran nem kapcsolunk ki igazán – csak más helyszínen görgetünk tovább.

Mindig online – de én hol vagyok közben?

A telefon sokszor már nem eszköz, hanem megszokás. Előkerül, ha unatkozunk, ha feszültek vagyunk, ha valami nehéz érzést elkerülnénk. A közösségi médián keresztül folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal. Egyre több az inger, egyre kevesebb az igazi jelenlét. Néha már azt sem tudjuk pontosan, hogy magunk miatt fotózunk-e valamit, vagy azért, hogy mások lássák, mi történik velünk.

Pihenés helyett tartalomgyártás?

Nyaralunk, kikapcsolódni szeretnénk – mégis posztolunk, dokumentálunk, reagálunk. Néha mintha a pillanatnál fontosabb lenne, hogy később jól mutasson. Pedig a valódi pihenés sokszor csendes és egyszerű. Lehet egy nyugodt séta, egy délután könyvvel, egy ebéd, ahol nem nézünk rá a telefonra. Ilyenkor tudunk újra kapcsolódni: nem csak másokhoz, hanem saját magunkhoz is.

Hogyan térhetünk vissza önmagunkhoz?

Először is érdemes megfigyelni, milyen helyzetekben vesszük elő reflexből a telefont. Tényleg szükségünk van rá, vagy csak kitöltenénk egy üres pillanatot? Néha már az is sokat ad, ha észrevesszük ezeket a mintákat.

Aztán próbáljunk meg néhány időszakot kijelölni, amikor nem használjuk. Nem kell radikálisan „letiltani” magunkat, de egy telefonmentes reggeli vagy egy séta máris máshogyan fog hatni. Ilyenkor jobban figyelhetünk arra, ami körülöttünk és bennünk történik.

Fontos az is, hogy újra legyenek valódi, élő kapcsolódásaink. Ha történik velünk valami, meséljük el egy barátnak, ne csak megosszuk. Ha szép valami, nézzük meg úgy, hogy nem rögtön a fotózásra gondolunk. Ha unatkozunk, próbáljunk nem azonnal elmenekülni ettől az érzéstől. Néha pont az unalom hozza elő a valódi kérdéseket, vágyakat vagy ötleteket.

Visszaszerezni a nyarunkat

Talán ma az igazi szabadság az, ha néha nem vagyunk elérhetők. Ha nem válaszolunk azonnal, ha nem nézünk rá mindenre, ha hagyunk időt a csendnek. Ebben a csendben tudunk újra kapcsolódni önmagunkhoz. Lehet, hogy pont ettől lesz a nyár kicsit más, kicsit mélyebb.

Pár ötlet, amit érdemes kipróbálni

Próbálj ki egy reggelt vagy estét, amikor nem nézel rá a telefonodra.
Kapcsold ki egy időre az értesítéseket.
Vezess kézzel naplót, nem kell hosszúnak lennie, elég néhány mondat.
Menj el sétálni zene és telefon nélkül.
Figyeld meg, milyen érzések jönnek elő, ha nem foglalsz le magad azonnal.
Beszélgess úgy, hogy közben nem nézel rá semmire próbálj meg igazán jelen lenni.

Ezek nem szabályok, inkább lehetőségek arra, hogy visszatalálj ahhoz, ami igazán számít.

Könyvajánló:

Máté Gábor – A test lázadása
 Érthető és mélyen emberi könyv arról, hogyan hat a tartós stressz a testre és a lélekre.

Edith Eva Eger – Az ajándék
 Bölcs és személyes üzenet arról, hogyan találhatunk belső szabadságot akkor is, amikor külsőleg korlátok között élünk.

Thich Nhat Hanh – Megbékélés: A belső gyermek meggyógyítása
 Ez a finom, együttérző könyv segít abban, hogy meghalljuk belső szükségleteinket, és újra kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal – különösen akkor, ha túl sokszor figyeltünk inkább kifelé.

Ha szeretnél jobban jelen lenni ebben a nyárban – nem a képernyőn, hanem magadban – lehet, hogy elég egyetlen kis változás. Abból is sok minden elindulhat.