Csak szorgalmas vagy munkafüggő?

Minden típusú addikció esetében felmerülhet a kérdés, hogy honnantól problémás a használat, mikortól beszélhetünk függőségről? Rekreációs céllal használja csak a személy az adott szert (például az alkoholt, aminek ilyen célú használata társadalmilag elfogadott is), kikapcsolódás, feltöltődés céljával, a szükséges, hasznos mértékben végzi az adott tevékenységet (játékot, sportot pl.), vagy már hozzászokásról, kényszeres viselkedésről beszélhetünk?

A munkafüggőség esetében nehézséget jelenthet pluszban az, hogy a munka az életünknek egy fontos, hasznos, jó esetben élvezetet jelentő területe, amit nem lehet elhagyni sem – ott hagyhatja valaki esetleg a munkahelyét, de munkát otthon is végzünk, illetve nemcsak a munkahelyen végzett munka esetében mutatkozhat meg ez a fajta működés, hanem például egy szülői szerepben is, nem beszélve arról, hogy a legtöbb ember a saját, illetve családja anyagi szükségleteinek fedezése céljából is muszáj, hogy dolgozzon. A dohányzást vagy az alkoholt elhagyhatjuk teljesen, a munkával nem ez a helyzet, tehát a „használat” elvágólagos, teljes megszüntetése nem opció.

A munkafüggőség esetében az is speciális a legtöbb függőséggel szemben, hogy sokáig, különösen a munkahely, vagy a felületes szemlélők felől nagyon sok pozitív visszajelzést, dicséretet kaphat a személy. Mivel sokat dolgozik, jó esély van rá, hogy sikereket ér el a munka területén: a több munkával több pénzt keres, jobb pozíciót ér el. A munkafüggők esetében jellemző perfekcionizmus, maximalizmus okán kiemelkedő teljesítményt nyújthatnak, ezért sok elismerést kaphatnak a külvilágtól. A munkafüggőséget nem ítéli el a társadalom, sőt, társadalmi megítélése pozitív.

Néhány fontos jel, ami mégis rámutathat, hogy már nem pusztán arról van szó, hogy valaki szorgalmas, lelkiismeretes, ezért jól elvégzi a feladatait és jól teljesít, hanem esetleg munkafüggőségről beszélhetünk:

• Az élet egyéb területeinek háttérbe szorulása – ha nem jut ideje elegendő pihenésre, korábban kedves hobbytevékenységeire, az egészségével való törődésre, sportra, kikapcsolódásra, a családjára, szeretteire, barátaira.
• Ha nem tud szünetet tartani – munkaidő után, akár a munkából hazatérve, szabadnapon, nyaralás alatt is a munka jár a fejében, azzal foglalkozik, nem tudja elengedni. Hiányérzete, negatív gondolatai vannak azzal kapcsolatban, hogy nem dolgozik, nem teljesít eleget – szorongást, feszültséget, bűntudatot, szégyent él meg.
• Nehezen viselheti mások kikapcsolódását, pihenését, szabadidős tevékenységeit, negatív érzéseket él meg ezzel kapcsolatban.
• A hozzátartozók jelzése – hangot adnak annak, hogy a személy nincs jelen, esetlegesen nem vesz részt a család, háztartás körüli feladatokban, programokban. Amikor arról van szó, hogy valamilyen oknál fogva több pénzre van szükség, a hozzátartozók ilyen esetben sokszor azt hangoztatják, hogy nincs szükségük az adott plusz dologra, vagy szívesen lemondanak róla, inkább azt szeretnék, hogy többet tudjanak együtt lenni, közösen időt tölteni.
• A személy ilyen típusú munkavégzését tehát belső kényszer vezérli. Ezt felerősítheti, ha olyan közegben dolgozik, ahol kizsákmányoló attitűd uralkodik (pl. sok esetben a multicégeknél), vagy például vállalkozó, amely esetben különösen nehéz lehet meghúzni a határt a munka és az élet egyéb területei között.
• Egy idő után csökken a munkafüggő személy teljesítménye, munkavégzésének minősége – a túlterheltség, az esetleges kiégés miatt fáradékonnyá, motiválatlanná válhat, a fokozott stressz hatásai érezhetőek, pl. az alvás minőségének romlása, alváshiány, türelmetlenség, ingerlékenység, empátiahiány formájában. Testi tünetek is jelentkezhetnek, mint például gyakori fejfájás, gyomorfájás.

Érdemes szakemberhez fordulni, aki segíteni tud a munkafüggő személynek a munkával kapcsolatos attitűdök megváltoztatásában, az egészséges életvezetés helyreállításában, az önértékelés megerősítésében. Működik pl. a kognitív viselkedésterápia módszere, de fontos annak is a mélyére nézni, hogy milyen hatások érték a személyt – elsősorban gyermek- vagy serdülőkorban –, amelyek hatására kialakult a jellemző alacsony önbecsülés, önértékelés, illetve a munkához való ilyenfajta viszonyulás.

Fontos ezen a működésen változtatni, mert kiégéshez, testi betegségekhez, egyéb függőségekhez – pl. szerfüggőséghez –, a kapcsolatok leépüléséhez, depresszióhoz vezethet.