Csak hajszolod a boldogságot vagy meg is éled azt?

Hogyan reagálsz akkor, ha valami jó dolog történik veled? El tudsz merülni a kellemes érzésekben, vagy azt keresed, mi kellene még ahhoz, hogy valóban boldog lehess? Ha utóbbi, ne aggódj, nem vagy ezzel egyedül. 

Számos embertől hallottam már olyan beszámolókat, hogy “...igen, jó volt, de akkor lett volna a legjobb, ha…”. 

Az a legnagyobb baj az ‘akkor leszek boldog, ha…’ és az ehhez hasonló megszólalásokkal, hogy egyfajta gondolkodásmódot is tükröznek, azaz a boldogságot egy célvonalnak tekintik, amit valójában sosem lehet elérni, mert mindig hátrébb kerül az aktuális helyzetnél. Elérünk egy mérföldkövet, de ahelyett, hogy kiélveznénk az ezzel járó kellemes érzéseket, máris egy újabb célt keresünk, és visszatértünk oda, hogy majd akkor leszek boldog, ha…

Amíg a boldogságot hajszoljuk, elmulasztjuk az örömöt

A boldogságot és az örömöt gyakran szinonimaként használjuk, azonban a két fogalom nem teljesen ugyanazt jelenti. 

A boldogság annak az értékelése általánosságban, hogy hogyan érezzük magunkat az életünk során, ezt nevezik a pszichológusok szubjektív jóllétnek. Számos tényezőből tevődik össze: hogyan érzünk a munkánk kapcsán, milyen az egészségi állapotunk, milyen céljaink vannak az életben és hogyan kapcsolódunk másokhoz. 

Ha a boldogság az, hogy hogyan érezzük magunkat általánosságban, akkor az öröm inkább egy pillanatnyi érzés. Amikor örülünk, olyan, mintha a legjobb verziónkat élnénk: energikusak vagyunk, pezsgünk. 

Mivel a boldogság valami nagyobb és komplexebb, nem könnyű meghatározni, mi fog boldoggá tenni minket. Persze, vannak erre ötleteink (házasság, saját otthon, egy menő pozíció stb.), de nem tudhatjuk, ezek az események mikor fognak velünk megtörténni, és addig is elfelejtjük élvezni a jelenleg meglévő örömforrásainkat. Más szavakkal: amíg a boldogságot hajszoljuk, elmulasztjuk az örömöt. 

Hogyan is?

Elhalasztjuk azt az időt, amit azokkal az emberekkel tölthetnénk, akiket szeretünk, és helyette túlórázunk a munkahelyünkön, hogy megkaphassunk egy pozíciót.

Nincs időnk hobbikra, mert plusz munkát kell vállalnunk az előrejutáshoz.

Nem csinosítjuk az albérletünket, mert saját otthonra gyűjtünk - de addig is egy unalmas, szürke környezetben töltjük a mindennapjainkat.

Nem megyünk utazni, mert arra várunk, hogy a megfelelő partnert megtaláljuk hozzá.

Ezekkel az a probléma, hogy bizonytalan eseményekre építkezünk, ami elveszi az energiát attól, hogy megéljük és felfedezzük az örömöt a jelenben. Minden alkalommal, amikor arról sóvárgunk, hogy milyen feltételek lennének szükségesek a boldogsághoz, valójában azt sugalljuk magunk felé, hogy most nem lehetünk boldogok. Ráadásul ez egy kiszolgáltatott állapot, melyben azt várjuk, hogy megtörténjenek velünk a dolgok, ahelyett, hogy realizálnánk: mi vagyunk saját életünk írói.

Itt az idő, hogy a legjobb önmagadat éld meg

Gyakran nem engedjük meg magunknak, hogy megéljük az örömöt, mert valahol úgy érezzük, ez elvonja a figyelmünket a nagyobb boldogságunkról, amit remélünk. Pedig útközben számos élmény érhet minket, amire nem is számítunk, mégis örömet okoz és hozzájárul az általános boldogságérzetünkhöz is. Fontos lenne ezeket a pillanatokat meglátni és tudatosítani, és engedni, hogy gyakrabban tudjunk kellemes érzéseket megélni.

Várni a boldogságra egy szokás, és mint minden más egyéb szokást, ezt is meg lehet törni. Segíthet például, ha belegondolunk, hogy ha később az életünk során visszatekintünk, mit szeretnénk látni? Azt, hogy várunk valamire, ezért nem engedjük meg magunknak az apróbb örömöket vagy elkezdünk úgy élni, amire majd jó lesz visszaemlékezni?

A pozitív pszichológia eszköztára éppen abban segít, hogy tudatosabban meg tudjuk élni és teremteni az örömöt a mindennapokban.

Szóval tedd fel magadnak a kérdést: mik azok a dolgok, amik mosolyt képesek csalni az arcodra? Mik azok a tevékenységek, amik örömet okoznak, kik azok az emberek, akikkel öröm együtt lenni? 

Tölts ezekkel minél több időt.