Bűntudat, állandósult bűntudat: a kiteljesedés és fejlődés egy akadálya

A gyermekkori szocializáció folyamata során igen sokan jutnak arra a következtetésre, hogy nem elegendőek. Ez egy alapvetően önkorlátozó következtetés, mely évekre bezárhatja nemcsak a gyermeket, de később a felnőttet is.

Általában a szülői büntetésre adott válaszként alakítja ki a gyermek azt a feltételezést, hogy bizonyára megérdemelte a büntetést, még ha nem is érti annak okát. Az olyan feltételezés, miszerint megérdemeljük a büntetést, illetve nem érdemeljük meg a jó  dolgokat, a bűntudat kiépítésének kiindulópontja. A hamis feltételezéseink miatt olyan kártékony  központi meggyőződéseket ápolhatunk, mint például: „Megérdemlem a büntetést.”, „Megérdemlem a szenvedést.” „Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.”, vagy „Nem érdemlem meg a szeretetet.”.

A bűntudat nem arra való, hogy hosszú évekre, akár egy életre börtönbe zárjon minket.  A bűntudat, mint érzelem figyelmeztet, ha ‘letértünk az útról’, vagyis olyasmit tettünk, ami nem összeegyeztethető az értékeinkkel, sőt valami ennél is mélyebbel, az autentikus énünkkel. A bűntudat arra hivatott, hogy a lelkiismeretnek nevezett belső tudásunkat jelezze. A lelkiismeret funkciója pedig a gazdagodásunk, fejlődésünk, ha úgy tetszik, a nemesedésünk és hitelesebbé válásunk elősegítése.

A bűntudatot értelmezhetjük úgy is, mint olyan állandósult önszabályozó, önbántalmazó rendszert, melyet, ha téves feltételezésen alapuló káros meggyőződések működtetnek, a fejlődésünk szinte láthatatla, de annál komolyabb akadályává válhat. A bűntudat arra késztet, hogy belső szabályokat állítsunk magunknak éppen azért, hogy védjük magunkat a bűntudat terhétől, ám ezek a szabályok rendszerint a múlthoz kötnek, ráadásul olyan sok belső szabályt hozhatunk, hogy hiába az igyekezetünk, lehetetlenség nem beléjük ütközni.

Hogy megszabaduljunk az állandósult bűntudattól, meg kell változtatnunk a magunknak felállított belső szabályainkat, ám ezt akkor tudjuk megtenni, ha megvizsgáljuk meggyőződéseinket és belátjuk, hogy azok nem helytállók, sőt rombolók.

A változáshoz vezető első lépésként egészséges és kezdetben apró engedményeket kell tennünk a szigorú szabályaink ellenében. A kis lépések azért hatásosabbak, mert kisebb ellenállást váltanak ki belőlünk, hisz ne feledjük, hogy meggyőződéseinket és szabályainkat jóideje működtetjük.


A következő alkalommal igyekszem összeszedni annak lépéseit, miként dolgozhatunk azon, hogy magunk mögött hagyjuk a korlátozó bűntudatot.