A boldogság mítoszai

Társadalmunkban szinte mindannyian bedőlünk azoknak a hiedelmeknek, amelyek szerint az életünk bizonyos eseményei – párkapcsolat, gyermek születése, munkahely, anyagi jólét – automatikusan boldogsághoz vezetnek. Lehetőleg örök boldogságot okoznak… Ezzel szemben azt hisszük, hogy életünk kudarcai és a negatív események (pl. egészségügyi gondok, munkanélküliség, egyedüllét) örök boldogtalanságra kárhoztatnak minket.

Azonban mindkét szélsőséges állítás ugyanazon boldogságmítoszra, annak két változatára vezethető vissza, miszerint: „boldog leszek, ha…” és „nem leszek boldog, ha…”.

1. A „boldog leszek, ha…” fő változatai:

Azt hisszük akkor leszünk vagy maradunk boldogak,

… ha sikeresek leszünk a munkahelyen, előléptetnek, több pénzt keresünk, elismerik tehetségünket;

… ha megismerjük az „ideális társunkat”, ha összeházasodunk, amikor gyermekünk születik vagy gyermeket nevelünk,

… ha egészségesek és fiatalok vagyunk

… ha sok barátunk van, kiterjedt társadalmi életet élünk, sokat utazunk, sportolunk, táncolunk, filmet nézünk, kiállításokra járunk, étteremben étkezünk, kirándulunk vagy azt csináljuk épp, amit szeretnénk, a sort tetszés szerint folytathatjuk.

Nem az a hamis ígéret ezekben a pozitív elvárásokban, hogy például nem boldogít „az igen” kimondása a házasságkötéskor, vagy a gyermek születése, hanem az, hogy nem olyan tartósan és nem olyan intenzíven, mint azt előre elképzeljük vagy feltételezzük a házasságkötés vagy a gyermek konkrét megszületése előtt. Ezért aztán, amikor kiderül, hogy e célok elérése nem tesz bennünket annyira felhőtlenül boldoggá, mint elvártuk, akkor azt hisszük velünk van a gond, csak mi érezzük így magunkat és az érzéseink nem megfelelőek. Holott lehetséges, hogy épp nem velünk van a baj, hanem „csak” azzal ahogyan a boldogságról gondolkodunk.

Ehhez hasonlóan a boldogtalanság mítoszai is hatnak ránk:

1. „ Boldogtalan leszek, ha…” változatai, amikor azt hisszük, hogy boldogtalansághoz vezet,

…ha megbetegszünk, rossz az egészségügyi állapotunk, ha megöregszünk,

… ha egyedül élünk, ha nem születik gyermekünk, ha kevés barátunk van,

… ha kevés a pénzünk, vagy keveset keresünk és nem ismernek el a munkahelyen,

… ha nem leszünk sikeresek és híresek

… ha a megszokott életünk, kapcsolatunk véget ér

A boldogság hiedelem azért lehet veszélyes, mert ha feltétlenül igaznak hisszük, akkor vágyképként kergetjük, célként lebeg a szemünk előtt, és amikor elérjük, akkor döbbenünk rá, hogy nem okvetlenül hozzák el a várt boldogságot, mint ahogy a negatívnak hitt események sem mindig jelentenek boldogtalanságot. Sőt. Az életünkben bekövetkező átmeneti boldogtalan állapot, vagy krízishelyzet a pozitív változás: megújulás és növekedés, fejlődés és személyes kiteljesedés felé is vezethet bennünket.

(S. Lyubomirsky: Boldogságmítoszok c. könyve alapján)