BOLDOG VAGY SZORONGATÓ ÚJRAKEZDÉS? AVAGY HOGYAN TOVÁBB?

Tavasz van, bár ez sem jött most könnyen, mintha ezt is ki kellett volna "böjtölnünk". Végül eljött a jó idő, újra éledt a természet és vele egyidőben a város is. Feloldósni látszik a kötött hangulat az utcákon és a venséglátó helyeken újra látni tömegeket, arcokat.  Arcokat, amiktől elszoktunk az elmúlt tizennégy hónapban. Vidámságot mégis inkább csak a fiatalok körében látni, akik hedonizmusa az életkoruk sajátosságának tudható be. De a többségünk hogyan folytassa, vegye fel a tizennégy hónapja megszakadt fonalat? Sokan panaszkodnak arra, hogy alig várták a nyitást és most mégis nehéz elindulni, tele vannak szorongással vagy csupán kényelmesebb otthonról intézniük mindazt, amihez hozzászoktak az elmúlt időszakban. Otthon, biztos otthon Nehezen szoktunk hozzá a bezártsághoz, de végül otthonunk vált az egyetlen kiszámítható és biztonságot nyújtó hellyé a világon. A vírus elárasztotta az utcákat, a bevásárlóközpontokat, éttermeket, mozikat, mindent ahova addig jártunk és már családunk, barátaink lakhelye sem volt biztonságos számunkra. Így szűkült be a kör és maradtunk otthon, a biztonságos négy fal között és mélyültünk bele az online életbe. Ma már azok is hozzászoktak az online ügyintézéshez, bevásárláshoz, találkozókhoz akik addig nem voltak, felfedeztek egy kényelmesebb és ”biztonságosabb” módot.

Társas lényként az online szociális érintkezés nem adja meg nekünk azt az érzelmi töltődést, amit személyes együttlétkor kaphatunk. Számtalan tudományos vizsgálat bizonyította, hogy a szociális együttlétek javítják az immunrendszerünk működését, az örömhormonok termelődését, megküzdésünket a nehéz helyzetekben. Ezért még ha az elején nehéz is, de lassan vissza kell szoktatnunk magunkat a nekünk normális emberi élethez, levetkőzve az elmúlt időszak félelmeit. A bezártság teret engedett magánéletünk mélyebb megélésére is, ami sokaknál hozott negatív vagy pozitív változást a párkapcsolatban és az önismeret terén egyaránt. A számtalan (sokszor felhígított) önismereti és tudatosságot tanító könyv, illetve a relaxáció sokszor visszás hatással van ránk, mivel a feltárt érzelmekkel, emlékekkel nem tudunk mit kezdeni, így hiába a nagy felismerés, ha azok feldolgozatlanul a felszínen lebegve megmaradnak, így képezve ördögi körét annak, hogy hiába a sok próbálkozás a valós javulás elmaradásával csupán frusztrációnk nővekszik. Bízzunk és tegyünk a jobb jövőnkért. Avagy elhisszük, hogy az oltással véglegesen megoldódott a pandémia, vagy szorongással gondolunk az őszre, télre, amikor várhatóan elfogynak az antitestjeink és utat kap a vírus valamelyik mutánsa? Az elmúlt hónapok sajnos nem kecsegtetnek bennünket sok reménnyel a közeljövővel kapcsolatban, mivel még mindíg nem tudjuk, hogy mitől függ ki kapja el a vírust, ki hogyan reagál rá és kinek mennyi ideig tart ki az antitest raktára az oltást vagy betegséget követően.

Az egyetlen amit tehetünk, hogy tudatosan odafigyelünk magunkra és megéljük a szép pillanatokat, tudatosítjuk és kihasználjuk azt, amink van. A testmozgás, egészségesebb étkezés és örömteli társas együttlét mindenképp hozzájárul az egészségünkhöz, ellenállóképességünkhöz és sikeresebb megküzdésünkhöz. Tervezzünk nyaralást itthon vagy küföldön, menjünk kirándulni a természetbe vagy érezzük magunkat túristának saját városunkban a lényeg, hogy lépjünk ki komfort zónánkból, mert csak így érezhetjük meg, hogy az nem is olyan komfortos számunkra. Tegyük ezt türelemmel, lassú léptekkel még úgy is, ha az elején nehezünkre esik. Egy családlátogatás, kirándulás, piknik vagy színházi előadás gyorsan felidézheti a hozzá kapcsolódó jó emlékeket javítva testi-lelki-szellemi jóllétünket, ami kihat az egész szervezetünk jó működésére és ezáltal nagyobb biztonságot adva, mint otthonunk magánya.