Beszélő hétköznapok: mit mesél rólunk a családi fészek?

Ha önmagunkról gondolkodnánk, első körben szemügyre vehetjük például a hétköznapjainkat. Mert végülis mit pakolunk be a hétköznapoknak hívott dobozunkba? Rutinokat, megszokásokat, ismétlődő megéléseket. Gondolatokat, történeteket, érzéseket. Magunkat. Innentől aztán egy apró lépés csupán megvizsgálni azokat a tereket, ahol ezek a bizonyos hétköznapok zajlanak, vagy zajlottak régen. Mondjuk az otthonunkat.

Szóval a „feladat”. Gondolj arra az otthonra, ahol gyerekkorodban laktál! Ami beugrik először. Rajzold le ennek az otthonnak az alaprajzát! Ha ezzel kész vagy, akkor próbáld elképzelni a számodra ideális otthont! Gondolkozz szabadon! Lakás lenne vagy családi ház, egyszintes vagy kétszintes? Ennek is rajzold le az alaprajzát!

Először foglalkozzunk a gyermekkorival. A kérdések sora végtelen lehetne, leírok néhányat példának. Mondjuk ha keresztülmész a szobákon, hol milyen érzés fog el? Hol érezted magad leginkbb biztonságban? Ha egy átlagos hétvégére gondolsz, melyik családtagodat hova rajzolnád be? Ki hol aludt? Csuktátok az ajtókat, vagy minden mindig nyitva volt? Milyen volt ez neked akkor, és milyen most visszagondolni rá? Hol volt együtt a család? Milyenek voltak ezek az együttlétek? Szeretted őket, vagy inkább szabadulni kívántál belőlük? Miért? Milyen szabályok voltak érvényesek a különböző helyiségekben? Ezek közül valamit tovább vittél az életed során?

És milyen a vágyott otthon alaprajza? Miben hasonlít és miben különbözik attól, amilyen volt? Mi az, ami ebben az elképzelt lakásban/házban bizonyosan más lenne? Ha ránézel erre két rajzra, illetve az előbukkanó gondolataidra, mit látsz a jelenedre vonatkozólag? Melegséget? Hiányokat? Mindkettőt?

Mit mesél rólad a családi fészek?