A bennünk lakozó művész életre keltése

Sokaknak jelenthet nehézséget felvállalni magában a művészt, hiába érzik a hívást.  Az ember képes saját kreativitását elfojtani, és olykor meg is teszi azt. Van, amire nem kapunk "engedélyt", hogy kibontsuk magunkban. Mintha részeink vesznének el ekkor, de talán nem örökre.

A kreativitás, az alkotás képessége visszahozható, de ahhoz el kell köteleződnünk létezésünk, vagyis saját világunk felvállalása és átélése mellett.

A művészet leértékelése

A tudomány felmagasztalása az irracionalitás leértékeléséhez vezetett – pedig e kettő megfér egymás mellett. Ezzel párhuzamosan a művészet értékteremtő, értékkifejező képessége megkérdőjeleződött. 

Sokan nőttek fel olyan környezetben, ahol a művészetet értelmetlen hóbortnak, időpazarlásnak, luxusnak, drága hobbinak degradálták, a művészt pedig beilleszkedni képtelen személynek tekkintették. Ez sajnálatos tévedés.

Ha az értelmet a tudománnyal azonosítjuk, és azt feltételezzük, hogy a technikai ész önmagában alkalmas minden probléma megragadására – kizárva ezzel az intuíciót, és a művészi látásmódot–, egyúttal a létezés érzését is hagyjuk elveszni.

Lebecsüljük a létezés érzését, luxusnak tekintjük, illetve alárendeljük azt a funkciónak. Az ember és funkcióinak technikai szemlélete következtében ,,az ember nem emberként azonosítja magát, hanem mint valamilyen gazdasági szereplőt." Erre a széttöredezettségre lehetne gyógyír az irracionális befogadása például a művészi látásmódon, az alkotáson keresztül. 

Ami kifejeződik a szabad alkotó tevékenységben, az nem kevesebb mint maga a létezés, ami ,,túl van jón és rosszon". Létezésem autentikus kifejeződése, ahol már nem az vagyok amilyennek mások szerint lennem kellene.

A művészeti tevékenység tehát értékteremtő alkotás, legyen szó esztétikai, érzelmi vagy gondolati értékekről. Lehetőséget ad az önmagunkhoz és másokhoz való kapcsolódásra, illetve az önkifejezésre.

A művészi alkotás nem pusztán kifejező ereje, esetleg a közönségre gyakorolt hatása miatt képvisel értéket. A művészetre úgy is tekinthetünk, mint szellemi, spirituális tevékenységre. A szellemi anyagba öntéséről van szó, melynek során az alkotó kilép a hétköznapi szűkösségből,  meghaladja saját magát és kapcsolódik valamihez, ami rajta túlmutat.

Egy alkotás létrehozása vagy szemlélése önmagában is spirituális élmény lehet; elindíthat mélyebb igazságok felé. A művészet, csakúgy mint a spiritualitás, szintén az emberi létezés legmélyebb kérdéseire keresheti a választ.

.....,,Csak a művészet vagy a szeretet ragaszthatja össze törött részeimet, hogy újra épnek érezhessem magamat, ha csak egy röpke pillanatra is. Én = fájdalom. Csak a művészet vagy a szeretet szabadíthat meg elszigeteltségemtől, és tehet egy nagyobb, magasabb egész részévé” (Rank, Art and Artist).