Belső kritikus hangunk – honnan ered és hogyan kezelhetjük?

Mi is az a belső kritikus hang? 

Talán neked is ismerős a helyzet, hogy egyik nap bármire képesnek érzed magad, másnap viszont elég egy apróság, hogy kibillentsen az egyensúlyodból és bizonytalannak, tehetetlennek érezd magad.

Az érzéseink ilyesfajta hullámzása egy cseppet sem ritka. Hiszen a saját magunkról alkotott képünket gyakran nem is az befolyásolja ami valójában történik az életünkben. Hanem sokkal inkább az a belső, általában negatív szűrő, amit belső kritikus hangnak szoktak nevezni.

Egy önmagunkkal és másokkal szembeni vélekedés, negatív belső minta. 'Ő' a felelős azért, ha saját magunkról, a viselkedésünkről a valósághoz képest negatívabban, torzítottan vélekedünk.

 A belső kritikus hangunk önkorlátozó gondolatok, attitűdök és kritikus kérdések formájában is felbukkanhat a gondolataink között.

Honnan ered?

Mindannyiunknak van belső kritikus hangja. Olyan, negatív korai élettapasztalatokon, vagy mások vélekedésén alapul, amelyeket igaznak fogadtunk el és belsővé tettünk. Ezek a tapasztalatok pedig nagymértékben hozzájárultak az identitásunk kialakulásához. 

A korai években kapott szeretet, biztonság és elfogadás erősítik az önbizalmunkat és hozzájárulnak ahhoz, hogy pozitívan vélekedjünk magunkról. Ha viszont fájdalmas, rossz dolgok történnek velünk, akkor természetes önvédelmi mechanizmusként megmagyarázzuk azokat magunknak. Ezt pedig nem tudjuk másképpen megtenni mint úgy, hogy belsővé tesszük a negatív élményeket. Azaz saját magunkat is ezen a negatív szűrőn keresztül kezdjük el látni.

Ha a szüleinkkel vagy a hozzánk közel állókkal fájdalmas rossz tapasztalataink vannak, akkor ezek mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a negatív belső hangunk megerősödjön. Egy elhanyagoló vagy elutasító szülő mellett felnőve úgy érezhetjük, hogy jelentéktelenek, kevéssé fontosak vagyunk. Ha pedig gyakran kritizáltak bennünket, akkor könnyen kialakulhat a ’nem vagyok elég jó’ érzése.

Felnőve pedig belső kritikus hangként hordozzuk magunkkal ezeket az érzéseket. A nehézséget leginkább az jelenti, hogy mivel már egy korai életszakaszban belsővé tettük ezeket a vélekedéseket, sokszor meg sem kérdőjelezzük azokat.

Nem is tudatosítjuk

A belső kritikus hangunk azért tud akkora hatással lenni az életünkre, mert túlnyomórészt a tudattalanban működik. Nem vagyunk tudatában annak, hogy honnan ered és legtöbbször eszünkbe sem jut, hogy megkérdőjelezzük ezeket a gondolatokat.

A fennmaradásukat pedig nagymértékben segíti az úgynevezett megerősítési torzítás, amely azt jelenti, hogy ha valamiről van egy meggyőződésünk, akkor tudattalanul is azokat a helyzeteket keressük, amelyek visszaigazolják azokat.

Hogyan lehet mégis észrevenni, tudatosítani a belső kritikus hangunkat?

Az első lépés az, hogy a tudattalanban működő ’belső kritikus hangot’ felismerjük és tudatos szintre kerüljenek ezek a gondolatok, érzések.

Ami annyit jelent, hogy nem tekintjük feltétlenül igaznak ezeket a gondolatokat. Azaz elfogadjuk és tudatosítjuk magunkban, hogy a belső hangunk nem a jelenre adott reflexió, nem egy valós értékelése a helyzetnek. Sokkal inkább régmúlt beidegződések, félelmek bekapcsolása minden olyan helyzetben, amelytől tartunk vagy ami eltér a megszokottól.

Ezután pedig ahelyett, hogy elutasítanánk vagy haragudni kezdenénk a belső kritikus hangunkra elfogadjuk a létezését. Hiszen egyszer régebben, egy korábbi életszakaszunkban ez volt a megküzdésünk eszköze.

Hogyan kezeljük? 

Még ha tisztában is vagyunk vele és fel is ismerjük a belső kritikus hangunkat, az nem fog egyik napról a másikra eltűnni. 

Ha azonban tudatában vagyunk az eredőjének és annak, hogy ez egyfajta a válasz a korábban (akár gyermekkorunkban) bennünket ért hatásokra, akkor valamivel máris könnyebb elfogadni a létezését.

Ha egy nehezebb élethelyzetbe kerülünk, amelyet szeretnénk jól kezelni, akkor az első lépés az lehet, hogy megpróbálunk egy lépést hátrább lépni és távlatból tekinteni a történésekre - és a gondolatainkat is megvizsgálni és nem automatikusan igaznak elfogadni.

Érdemes naponta gyakorolni azt, hogy egy lépést hátralépünk és nem fogadjuk el automatikusan az összes gondolatunkat.

A belső kritikus hang már ettől is ’elhalkulhat’, további gyakorlással pedig egyre kisebb szerepet tölt majd be az életünkben.