Barátságban önmagunkkal

Az életünk legnehezebb harcai azok, amiket önmagunkkal vívunk, és amik bennünk zajlanak. Nap, mint nap, újra és újra kérdéseket teszünk fel magunknak, megkérdőjelezzük szépségünket, az alakunk kifogástalanságát, anyagi helyzetünket, munkahelyi elégedettségünket, családi kapcsolatainkat, és még sorolhatnánk hosszasan, hogy mennyi minden mást.

Elég csak reggelente belenézni a tükörbe, és máris úgy érezheted, hogy túl magas vagy túl alacsony vagy, túl duci vagy túl vékony vagy, túl zsíros vagy túl száraz a bőröd, túl rövid vagy túl hosszú a hajad, túl egyenes vagy túl göndör a hajad, túl nagy vagy túl kicsi a melled, túl egyenes vagy túl görbe a lábad. Folytathatnád te is a sort azokkal az érzésekkel, melyekről úgy érzed, hogy csak te érzel, minden reggel, amikor belenézel a tükörbe, és véleményt alkotsz magadról. És akkor ez még csak a tükörbenézés volt.
Még nem is írtunk arról, hogy elindulsz a munkahelyre, felszállsz a villamosra, és elkezded méregetni az embereket: vajon hol dolgozhat, hiszen olyan jól öltözött: ő biztosan jobban keres, kedveli a főnöke, vagy egyáltalán jobban érzi magát a munkahelyén, mint én? Mennyire divatosan, aktuálisan, mennyivel kifinomultabban öltözködik az a másik hölgy; mennyire gondosan egymáshoz illőek a ruhadarabjai: biztosan több pénz jut neki a családi kasszából. Mennyivel kipihentebb az a fiatal anyuka: biztosan több segítsége, több szabadideje van, mint nekem volt. Milyen jól tartja magát az az idős néni: biztosan könnyebb élete volt, mint nekem; vajon én megélem egyáltalán a nyugdíjas kort?

Ebben még tulajdonképpen nincsen semmi különös, hiszen nagyon sokan éreznek így. Igen ám, de hogyan lehet ezeket a belső harcokat kiiktatni az életünkből, hogy boldogabbak lehessünk? Nos, gondold tovább, és nézz bele újra abba a képzeletbeli tükörbe! Most viszont képzeld azt, hogy az ellenkezője vagy annak, ami miatt eddig szomorkodtál! Ha túl ducinak érzed magad, akkor túl sovány leszel; ha túl egyenes a hajad, akkor mostantól túl göndör lesz, és így tovább. Nagymamáink népi bölcsessége, hogy ha úgy érzed, túl nehéz a kereszted, sétálj végig egy hosszú utcán, nézz végig a házakon, a padokon. Ha ismered az ott lakókat, gondold végig az életüket, ha pedig nem, akkor képzeld el a házak, lakások alapján. A mai rohanó világunkban pedig, egy nagyobb városban, már elég csak a szembejövőket, vagy a veled szemben ülőket megfigyelned. Kivel cserélnél? Az idős néni lehet, hogy éppen a férje sírjához megy a temetőbe. A kipihent anyuka lehet, hogy hónapok óta most tudott először kimozdulni, mert mondjuk beteg volt a gyermeke. A csinos plázafeleségnek lehet, hogy semennyi szava nincsen a családban, az egyetlen tevékenység, ahol fontosnak érezheti magát, az a vásárlás. A sikeres hölgy lehet, hogy minden éjjel sír egy gyermek után, de nem tudja átadni a pozícióját.

Gondolj bele, gondold át, gondold újra! Holnaptól mosolyogj bele minden reggel a tükörbe, és legyél hálás azért, hogy éppen az vagy, aki! Hiszen pont attól vagy különleges, amilyen vagy, és igazából neked magadnak kellene a legjobb barátodnak lenned. Nos, létezik ez a legjobb barátod?

Velez Csaba