Az „üres fészek szindróma” - A leválás a szülő szemszögéből - 3. rész: A szülő által megélt fájó érzés: a veszteség

Kiröppen a gyermek, aki húsz éven át  a figyelem és a családi kommunikáció középpontja volt, a házaspár magára marad, és jobban szemügyre veszik egymást: Ki is ez az ember mellettem? Ismerjük egymást valójában? Mély félelem: Az egyre ritkábban hazajáró gyermekemnek nincs is már szüksége rám? Közben aktívvá válik az életközépi válság, amikor tudatosul az életünk végessége, kezdődnek az egészségügyi problémák, és az idős szülők gondozásának kihívásai. Sok krízis találkozik egyszerre, és ezek felerősíthetik egymást. Érdemes hát ezekre tudatosan felkészülni, hogy a lehető legjobb módon kezelhessük az ezzel járó feladatokat, és a legtöbbet hozhassuk ki ebből az életszakaszból is.

Az első részben a kiröppenés, leválás természetes folyamatáról volt szó.

A második részben a gazdasági értelemben vett függetlenedést tekintettük át.

Az érzelmi támaszt nyújtó párkapcsolatba lépés a serdülőknél, fiatal felnőtteknél a szülőkkel való szoros kapcsolat halványulását eredményezheti. Gyakran észlelhető, hogy a szülők számos esetben nem teszik lehetővé a zökkenőmentes kivonulást, ők is részesévé akarnak válni a döntéshozatali folyamatnak. A fiatalok válaszolhatnak erre úgy, hogy bosszúból tartják fent a szüleik által ellenzett kapcsolatot, vagy pedig menekülési útvonalat jelent a szülői háztól a partnerkapcsolat kialakítása, mert a szülők túlzottan erőteljes igényekkel és beleszólási meggyőződéssel avatkoznak bele a fiatalok életébe. Jellemző az utóbbi időben a fészekből ki-be röppenő fiatalok jelensége is, akik komoly kapcsolatot kialakítva összeköltöznek párjukkal, és saját otthont hoznak létre, berendezkednek az önálló életre, majd a párkapcsolat megszakadásával inkább visszaköltöznek szüleikhez, míg egy újabb párkapcsolatba nem kerülnek. Minden egyes hazaköltözéssel újra a gyerek szerepét veszik magukra, és a szülő újra és újra szülőstátuszba kerül felnőtt gyereke mellett.

Ez járhat konfliktusokkal, de azt a téves képzetet is keltheti mindkét félben, hogy a fiatal még mindig rá van szorulva a szülőre, nem képes egyedül, önállóan felelősséget vállalni saját magáért, és ez megnehezíti a következő kiröppenés folyamatát is, illetve akár benne is ragadhat ebben az állapotban.

A fiatalok kiröppenésével a szülők veszteséget élnek meg, ami az életciklusváltásokra igen jellemző összetett érzelmi és indulati töltésekkel zajlanak. Szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy számos, korábban bevált, megszokott dolog ezután nem működik hatékonyan, nem jelent biztonságos megoldást. A szülői énhatékonyság érzése fontos része a szülővé vált személynek, ide tartoznak a szülő hiedelmei azon képességeiről, hogy mennyire tudja befolyásolni gyermekét és környezetét a gyermek fejlődése és sikeressége érdekében. Arra az elvárására vonatkozik, hogy milyen mértékben képes hozzáértően és hatékonyan teljesíteni, mint szülő. A szülői kompetencia érzése nagy mértékben csökken a krízis hatására. Ha az eddigi sikeres működésmódok elégtelenné válnak, az az embert saját korlátaival szembesíti. Ez automatikusan beindítja az önbizalom és önértékelés megingását.

Ebben a krízishelyzetben a szülő jellemzően makacsul ellenáll a változással szemben, tiltakozik, hiszen eddig minden olyan jól, biztonságosan működött, miért kell az eddigi rendszert felrúgni. Ha a szülő nem képes időben tudomást venni a veszteségről, minél inkább késlekedik a változás szükségességét elfogadni és ahhoz alkalmazkodni, annál több energiát igényel a belső tiltakozás és a halmozódó külső nehézség legyőzése. A fiatalt vonzza a nagybetűs élet és a lehetőségek, az új dolgok izgalma, a szülőt pedig fájdalommal tölti el a közösen megélt emlékek jövőbeni csökkenése, és annak tudomásul vétele, hogy gyermekének most már izgalmasabbak a családon kívüli események, többségében már nem vele keresi az örömöket, nem vele ápolja a legbensőségesebb, legintimebb viszonyt, titkai lesznek, független magánéletet alakít ki, és ő erre már nincs közvetlen hatással többé.

Ez esetben az egészséges továbblépéshez elengedhetetlenül szükséges a kellemes emlékek tudatosítása, értékként való rögzítése, és inspirációt nyerve a fiatal lelkesedéséből, megengedni magunknak szintén a világ és az új önmagunk felfedezését. Eljött az idő, amikor a szülő hosszú idő után végre saját magával foglalkozhat, és belevághat olyan tevékenységekbe, hobbikba, amire régóta vágyott, de a gyereknevelés mellett nem volt rá lehetősége, ideje, kapacitása. Ha a szülő kreatívan feltalálja magát ebben az időszakban, azzal rengeteget segít fiatal felnőtt gyermekének is önállósága és saját élete megtalálásában, és - most már - felnőtt, egyenrangú kapcsolatuk harmonikus alakításában.

A következő részben az üres fészek, mint fogalom eredetével foglalkozunk.